Jel(es) tejes

Szoptatás - anyai gondolatok az elválasztásról

anyatej

Reggeli. A szokásos: egyél légyszíves, ne csapkodj, ne dobáld el a szalvétát stb. A kedvenc bögrémből ittam a teám, amit még a Héditől kaptam. Az egyik oldalán Goofy, a másik oldalán Mickey egér mosolygott rám. Amikor ittam belőle, akkor Pörgönccel szemeztem.
Anyu leszedte az asztalt és ép a hűtőszekrénybe tette vissza a reggelit és a mosogatógépbe pakolta a szennyes tányérokat. Folyt az ugra-bugra, rám szólt többször is, de én nem fogadtam szót. Nagy csattt! Darabokban a bögre. A földre néztem. Ilyen bögrém, már nem lesz többé. Anyu halkan kiszedett az etetőszékből és elkezdett sírni. Valami történt, mert általában pipa ilyenkor.
Valami eltört és elszakadt. Ez egy jel volt.

Közeledett a déli lefekvés, amikor is, kaptam egy iszipoharas kakaót. Nagy vagyok. Ölel, simogat engem, átkarol, ringat (ezt nem engedtem meg kicsinek sem). Szeretget. Miért nem elég, ez nekem? Szeret! 

A "kisbabája", akit szoptatott, már a múlté. Egy lépéssel előrébb járok az "Anyától való elszakadástól". Többé nem adja nekem a cicijét. Nem értem meg, mert most elkezdek sírni, akarom Őt!
Anya szerint sok volt, a napi 10-15 szopi. Most jártunk, majdnem a 23 hónapnál. Ő szerette volna, hogyha én hagyom el és én szokom le a cicizésről, de sajnos nem így lett. Ezután nem csak a ciciből jön a szeretete, de ez most milyen nehéz nekem. Valahogy elaludtam...