2010. szeptember 23-án született a másod kisunokaöcsém: Somogyi Zalán Noel. Anyuval, Apával és a Mamával meglátogattuk a kicsi Zalánt és Gabi Anyukáját a Szt. Margit Kórházban. Nagyon aranyos kisbaba, szerettem volna megsimogatni, de még nem lehetett. Anyuék azt mondták én is ilyen kicsi voltam, amikor megszülettem. Amíg ott voltunk felébredt, akkor elkezdett sírni. Készítettünk a Zalánnról egy-két fotót emlékbe.
Utána a Városmajori Kórházba mentünk látogatóba a Papához. 23-án műtötték, akkor nem láthattam, mert nem mehetnek fel gyerekek a kórtermekbe. Viszont ma már, le tudott jönni hozzánk a kertbe beszélgetni. A Mamával körbejártuk a kertet, szedtünk faleveleket és gesztenyét is. Találtunk egy kis kerti tavat is, abban szerettem volna megúsztatni a faleveleket és a gesztenyét. Egy pillanat alatt elveszítettem az egyensúlyomat és már el is merültem a víz alá. A Mama azonnal kihorgászott a kerti tóból. A sikításomat Anyuék meghallották, nem tudták még akkor elképzelni mi lehet velünk. Apa és Anya rohantak értem, amikor megláttak csurom vizesen Anya bepánikolt, Apa azonnal levetkőztetett. Persze a séta előtt én pont bekakiltam, ez még jobban megnehezítette Anya dolgát, hogy mindent le tudjanak rólam szedni. Anya gyakorlatiasan letisztította a fenekem és addigra a Papa köntösébe is becsomagoltak. Nagyot szusszantunk, Anya átölelt és megnyugodott! Papától kaptam egy óriási pólót, egy bokszer alsót és egy 43-as zoknit. Jól néztem ki :) Apa jól befűtötte az autót és egyáltalán nem fáztam hazáig.
