Remek! Mindig volt valaki velem, akivel játszhattam és megmutathattam, az új dolgokat a szobámban...
Anyuék sürögtek forogtak a konyhában, s a közös ebédre készültek. Eközben érte őket, egy-két meglepetés és ballépés...
Az idő csak fogyott és fogyott és Anyu biztos volt már benne, hogy nem lesz ebéd, amikorra megígérte...
A húsit, ki kellett volna első lépésben klopfolni, de a konyhai eszközöknél hűlt helye volt, eltűnt, mint szamár a ködben... , de hamar megoldották és egy kisebb kalapács segítségével, a pulyka kilapult, felgöngyölhető állapotba került.
Belekerült minden, amitől még finomabb lett: fűszerek, spenótlevelek, füstölt mozzarella sajt és sovány karaj szeletek (sonka). Akkora tekercsek lettek, hogy tényleg csak a Mama óriás serpenyőjében lehetett lesütni a kérgeket. Ezután áthelyezte Anyu egy tepsibe és bekerült még a forró sütőbe is párolódni... Már ekkor, nagyon finom illatok keringtek a levegőben :)
Apu segített a burgonya hámozásban, én meg a nyers krumpli evésben, az asztal alatt :)
Amikor már a teríték is az asztalra került, közben Apu szorgosan próbált segédkezni a meglepetés desszert előkészületénél...
Egyfolytában csak fújta a lufikat és amikor elmerítette az alsó részüket a csokitengerben... PUKK! és szétrobbant a csokoládés lufi, mielőtt megkötött volna...
Először síri csend, majd mindenki azt nézte, hova és meddig repült el a csokoládé...
Nem győzték mondogatni, hogy itt és itt. A frissen festett konyha plafonja, a karácsonyfa az alatta lévő ajándékok, a nappali fala, a függöny soroljam még!?
Ezután, nagy nevetéssel ültünk le az asztalhoz enni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése