Kissé kellemetlenül érintett, minden egyes lépésnél, de Apa feltett az autó tetejére és hamar kipiszkálta, a szúró kavicsot a szandimból...
Egészen Zugligetig autókáztunk, - ott jegyet vettünk, az oda-vissza útra.
Aham..., ide kell majd tenni, a lábunkat...
Aztán egy libegő szék segítségével, mindhárman beültünk, s egészen a János-hegyig, jutottunk fel a magasba!
Rettentő nagy élmény volt, fürkészni a tájat és a házakat felülről, mint a madarak...
Azt terveztük először, hogy a János-hegyi Erzsébet-kilátót célozzuk meg, de a terv változott, mert más látnivaló is volt, bőven...
Most inkább bebarangoltuk, szinte egész Normafa és környékét.
Az árnyékos fák közt, az erdei sétányon, elviselhető volt a klíma, a déli napsütés is.
Nagy léptekkel és korgó hassal igyekeztünk a Normafához, a síháznál a Normakertnél meg is ebédeltünk.
Az erdő széli kútból nyomott hűs vízzel felfrissítettük magunkat és egy kecses, de elbénázott őzike ugrással a sárba ugrottam, így egész jól beleillettem a tájba :(
Anna-réten, egy halom német turista -és gyerekcsapattal együtt, bevettük az erdei játszóteret.
Köztük egy kedves kislánnyal, Sárával igen gyorsan megismerkedtem, még fotót is készítettünk egymásról, a mászóka tetején :)
Jókat csúszkáltunk a kötélpályán, fára is másztam...
Remek kis kirándulóhely volt a mai, biztosan eljövünk ide többször is, pl. Gyermekvasúttal, vagy éppen
Jócskán elfáradtam a nagy kirándulásban, de Apa a nyakában megpihenve még végig néztük a turistatérképet, hogy merre is jártunk-keltünk a délután.
