DUPLO 5814

Képeslap küldés, ugye már megkaptátok!?

Hisz, én voltam a postás :)

Kiskarácsony, nagykarácsony

Az utolsó lépés, mielőtt átöltöznénk mi is ünnepi ruhába, a karácsonyfa díszítés-csúcsa következik...

Fehér karácsony helyett, eső karácsony volt. Egész áldott nap, esett az eső.
A mai déli alvásom elég rövidre sikerült-biztos, mert annyira vártam a Jézuskát. Apu már beállította a fenyőfát az étkezőbe, az égősort is Ő rakta fel.
Anyuval együtt díszítettük fel a karácsonyfát, az apró gömböktől a nagyokig.
A nagy csillagot csak és kizárólag én tehetem fel a tetejére, ez az én feladatom! Amikor készen lettünk és Anyu az utolsó simításokat végezte a fán, odalopóztam a fához és a mézeskalács szívecskék sarkait gyorsan leharapdáltam. Anyu ennek egyáltalán nem örült, de a végén nevetett rajtam.
Idén viszont, egy karácsonyfa dísz sem törött el! :)
Még vasárnap, amikor szánkózni indultunk, és Anyu vissza ment a kesztyűmért, én addig szépen sorban lerugdaltam a kerti világító csillagokat. Anyu emiatt nagyon szomorú lett, de Apu este a kerti csillagokat megragasztotta és átraktuk, a bejárat melletti fagyal ágyások közé.
Délutánra az egész lakás díszben pompázott. A mécsesek és gyertyák fénye még szebbé varázsolta a karácsonyfát.

A karácsonyi vacsoránál gyerek pezsgővel koccintottunk és kívántunk Boldog Karácsonyt egymásnak!

Vacsora után megérkezett a Jézuska és az ajándékaimat megtaláltam a karácsonyfa alatt!
Minden egyes csomagnál felkiáltottam: "Húúú, mit kaptam!" és izgatottan téptem le a dobozokról a csomagolópapírt. Ezt nagyon élveztem! Rengeteg mindent hozott Anyu és Apu Jézuskája. Kaptam egy DUPLO Matuka telepét, egy Matuka DVD-t, Chuggington könyvet: Koko és az áramszünet, egy Timmy-s társasjátékot és egy hatalmas Ecoiffier mentőállomást. Én annyira örültem az ajándékoknak, hogy örömtáncot jártam és azonnal összeszereltük Apuval a mentőállomást, aztán Timmy-re ráakasztottam, amit csak találtam a dobozban!

Rudolf's Noses

Rudolf

Az én ajándékaim

Mentőautóval mentem, a Heim Pál Gyermekkórházba

Csütörtök reggel az első pelenkázásom közben, a kezembe adtak a Papáék, a cukormérő készülékhez tartozó tesztcsíkos műanyag dobozt. Amikor kibújik a fogam, akkor állandóan rágnom kell valamit ez most is, így történt. A fogammal lepattintottam a kupakját és a benne lévő apró golyócskák bekerültek a számba. Papa azonnal felkapott és rohant velem a fürdőszobába, hogy kiöblítse a számat, mert nem tudta, hogy lenyeltem-e belőle. Nagyon megijedtem. Sírtam. Felhívták az ottani gyerekorvost, de az nem vette fel a telefont, így hívták fel a mentősöket, akik kijöttek hozzám. Amikor megnéztek mondták, hogy nincs nagy baj, de jobb ha az ügyeletes kórház toxikológia osztályára bevisznek megfigyelésre. Anyukám ilyenkor hívott fel, hogy vagyok mit csinálunk a Mamáékkal. Rettentően elkezdett sírni, amikor megtudta, hogy pont itt vannak nálam a mentősök. 50 km-re voltunk egymástól és szomorú volt, hogy nem lehet mellettem és nem tud átölelni. A Heim Pál Gyermekkórházba vitt a mentőautó. Én érdeklődve néztem a berendezést és az orvosi műszereket. Megvizsgálták az oxigén szintem egy digitális csipesszel, megfelelő értékeket mutatott. A kórházban már várt ránk az a doktornéni, aki alaposan megvizsgált engem. Minden rendben volt! Amiért ügyes voltam a vizsgálat alatt, ajándékba kaptam egy sárga kis plüss egeret. Miközben vártuk a zárójelentést és a Papát, Mamával kitaláltuk az egérke nevét: Heim Pali.

Ő, Heim Pali egérke