Csütörtök reggel az első pelenkázásom közben, a kezembe adtak a Papáék, a cukormérő készülékhez tartozó tesztcsíkos műanyag dobozt. Amikor kibújik a fogam, akkor állandóan rágnom kell valamit ez most is, így történt. A fogammal lepattintottam a kupakját és a benne lévő apró golyócskák bekerültek a számba. Papa azonnal felkapott és rohant velem a fürdőszobába, hogy kiöblítse a számat, mert nem tudta, hogy lenyeltem-e belőle. Nagyon megijedtem. Sírtam. Felhívták az ottani gyerekorvost, de az nem vette fel a telefont, így hívták fel a mentősöket, akik kijöttek hozzám. Amikor megnéztek mondták, hogy nincs nagy baj, de jobb ha az ügyeletes kórház toxikológia osztályára bevisznek megfigyelésre. Anyukám ilyenkor hívott fel, hogy vagyok mit csinálunk a Mamáékkal. Rettentően elkezdett sírni, amikor megtudta, hogy pont itt vannak nálam a mentősök. 50 km-re voltunk egymástól és szomorú volt, hogy nem lehet mellettem és nem tud átölelni. A Heim Pál Gyermekkórházba vitt a mentőautó. Én érdeklődve néztem a berendezést és az orvosi műszereket. Megvizsgálták az oxigén szintem egy digitális csipesszel, megfelelő értékeket mutatott. A kórházban már várt ránk az a doktornéni, aki alaposan megvizsgált engem. Minden rendben volt! Amiért ügyes voltam a vizsgálat alatt, ajándékba kaptam egy sárga kis plüss egeret. Miközben vártuk a zárójelentést és a Papát, Mamával kitaláltuk az egérke nevét: Heim Pali.
 |
| Ő, Heim Pali egérke |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése