Onnan egy jó nagyot kirándultunk, a ragyogó őszi napsütésben, a csipkebogyó bokrok és a fák között. Ahogy végig sétáltunk az ösvényen, elzakatolt közben mellettünk a gyerekvasút, aztán a normafai megállónál, még a gőzöst is elkaptuk-lekaptam :)
Én fotóztam le egyedül a mozdonyokat és a vonatot is!
Túraútvonalunkon Csillebérchez közeledtünk, amikor is tátva maradt a szánk, mert - november elején - egy piros ruhás Mikulás igyekezett kifelé az erdőből, sisakkal a kezében!!!
Pont egy sorompónál futottunk vele össze. Itt lenne Mikulásország határa???
Elmeséltem én neki azonnal, hogy "Én NÉHA nem fogadok szót, és NÉHA jó is vagyok SOKSZOR!"
Ezen a Mikulás bácsi és Anya is mosolyogtak, egy jó nagyot :)
Innen már a kis vasúttal zakatoltunk vissza a végállomásig és itt teljesen elvarázsolt a gőzölgő-füstölgő Locomotiv.
Utolsó állomásként még jól kiugráltam, csúszkáltam és másztam magam az erdei játszótéren :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése