Joe kobold már nagyon várta a tavasz jöttét. Nem tudta elképzelni, mi történhetett a Tavasztündérrel. Hiába kukucskált bele a távcsövébe, csak annyit látott, hogy a tündér még mindig alszik.
Kérdezgette a fákat, madarakat, a fűszálakat... Egy kis csiga hozta a hírt, hogy a gonosz boszorkány nem akarja, hogy napsütéses szép idő legyen, ezért álomport szórt szét, s így a kis tündér nem tud felkelni. Koboldunk törte a fejét mit tegyen. Hogyan tudná felébreszteni a Tavasztündért?
Szólt a kis- manóknak, hogy segítsenek neki. Közösen tervet eszeltek ki, hogy járhatnak túl a boszorka eszén, hogy ébreszthetnék fel az alvó tündérkét. A manók minden állatnak, madárnak, virágnak szóltak, hogy segítsenek. A madarak mind-mind dalra fakadtak. A virágok illatozni kezdtek, a fák zörgették ágaikat. Az apró manók tavaszi dalokat énekeltek.
A nagy zene-bonára a Nap is kikukucskált a felhők mögül. Először csak gyengén, majd egyre erősebben sütött. A fák zöldülni kezdtek, a fűszálak is erőre kaptak. S lássatok csudát! A Tavasztündér ébredezni kezdett. Nyújtózkodott, kidörzsölte a szeméből az álomport. -Hú, de jót aludtam! Ahogy kinézett a palotája ablakán látta, hallotta, hogy mindenki énekel, lármázik.
A kis csiga mesélte el neki, hogy mi történt.
Tüstént munkához látott a kis tündér. Varázspálcájával suhintott egyet, minden fa, bokor zöldbe borult. Kibújtak a tavaszi virágok, visszatértek a költöző madarak, hangos csivitelésbe, kelepelésbe kezdtek. A virágok úgy illatoztak, hogy ezt már a gonosz boszorkány végképp nem tűrhette, és elviharzott mérgesen rázva az öklét.
A Tavasztündér csilingelve kacagott, amit Mathyr kobold is meghallott a palotájában. Belekukkantott a távcsövébe, s látta minden úgy van, ahogy kell.
Tavasz köszöntött a földre, az emberek is jókedvűen indultak a dolgukra. A csúnya, rossz idő eltűnt.
Beköszöntött a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése