Az édesanyák dala
a szívem, mint egy nagy folyó,
oly éltető és áradó,
de nem zajong most, nem zubog,
hisz kis madárkám itt csipog,
én nézem őt és hallgatom,
oly szép, akár egy csöpp szirom,
a méznél százszor édesebb,
ha rámmosolyg’ vagy rámnevet,
a két szemében tűz ragyog,
hát irigylik a csillagok,
így boldog lám E szív-folyó,
ha rajta ring E kishajó…
oly selymes, friss és lágy haja,
és minden szála oly puha,
és bébi-bőre illatoz,
íly illatot a nyár se hoz…
s ha épp egy csöppke hal lenne,
hát beúszna a szívembe,
s ha virág lenne, gyenge tő,
ha vigyázok rá, s egyre nő…
a csillag, gyöngy, vagy fény, selyem,
mind nem számít, nem érdekel,
az álmom, lelkem, életem
a legszebb kincsnél több nekem.
