Rámosolyogva, belekezdtem a verselésbe, amit az oviban én is gyakoroltam :)
"Anyukám, Anyukám
Nagyon-nagyon szeretlek!
megcsókolom értem fáradt kezedet :)"
Anyukám azt mondta, hogy ez, ahogyan én elmondtam neki, ezt a vers részletet, annyira boldoggá tette Őt, hogy csak na!
Megkérdeztem tőle, hogy "Anyu, most sírsz a boldogságtól!?" - mert Anyu mondta, hogy az Anyák napi műsor alatt lehetséges, hogy sírni fog majd, de csak a boldogságtól... - erre Anyu, azt mondta, hogy "Nem sírok :), örülök és boldog vagyok, hogy ilyen nagy fiam van nekem!" közben csókolgatva, megöleltük egymást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése