4. születésnapom buborékokban

Elérkezett a várva várt nagy nap, rettentő nagy kánikula közepette indultunk Papáékkal haza....

Már délelőtt 11 órakor a hőmérő higanyszálai, már-már elérték a 40 °C-ot!

Anyu az utolsó pillanatban felaggatott lufidekorációi is sorra pukkantak ki a forróságban, még jó hogy volt némi kavargó szellő, de emiatt a girland gubancolódott össze és egymásra halmozódva lógtak a falon, a "Boldog születésnapot Donát!" feliratot, elfelejtette feltenni a nagy kapkodásban, de a rajztáblámon ott virított a felköszöntő szöveg, egy négy gyertyás tortával :)

Engem mindenesetre a tortám! és az ajándékok érdekeltek és nem a dekoráció...

Azért sikerült kihoznom magamból szélsőséges szeszélyességemet :) 

A Torta Story-ban elmondom részletesen, hogy miért nem kerülhetett a tortámba gyertya, majd a köszöntőm után nem koccinthattak a nagyok a pezsgővel. Ez volt a kérésem punk-tum!!! Erre nem volt semmi magyarázatom...
Érdemes volt elrepítenem a Kívánság lufimat, szinte minden vágyam teljesült :)
Kivéve a Speederman-os marcipánfigurát...

A tortához öltözve :) az Anyuéktól kapott Ninjgo-s pólóba bújva elmerültem a Héditől kapott ajándékokban, koponyás simpson-os gördeszkát és védőfelszerelést kaptam tőle + egy gratis fűnyírót :)
Megkaptam életem első doboz 4+ LEGO-ját!!!

Meglepetésemre a 4+ LEGO 4626 doboz magában rejtett még egy DUPLO 5679 dobozt, egy rendőr motorost is :)
Kezdődhetett ám, az igazi üldözés, mert a Mamáéktól is kaptam egy DUPLO 5680  rendőr furgont, amihez még betörő is volt :)
WOW!!! A Papáéktól megkaptam a Dickie konténeres kukásautót, aminek a legjobban örültem :)
Apáéktól nagyfiús, menő Blue Rabbit hajlékony hintára cseréltem, a baby hintámat :D
Na meg persze könyvet - arra nyugiban lesz majd szükség -, de azt most félre hajítva, örültem a sok új ajándéknak!!!
Húúúú, még felsorolni is sok

Újra ovi

A Szülőtől Való Elszakadás a Gyermek És A Szülő Számára 
4. ovis nap
Reggel
Ma reggel még felmentünk a Papáért, és el is indult Ő is velünk az oviba, de lent a földszinten meggondoltam magam és megkértem, hogy inkább mégse jöjjön el velünk. Viszont, majd jöjjön Ő is értem alvás után :)
Nem akartam óvodába menni, jobb lett volna fent játszani a Papáéknál...
A, csak tegnap szerzett orvosi igazolást, oda adtam Andi néninek, de beszélni nem igen akartam még...
Apától elköszöntem, miután átöltöztem. Anya bent maradt még velem egy kicsit a csoport szobában (újra kellett kezdenem ma reggel szinte mindent, de már vegyes érzelmekkel), de Andi néni, ezt sem nagyon akarta, mert a többieknek nem voltak bent a szülei. Viszont én több mint egy hétig nem voltam oviban és a többiekhez képest lemaradtam, magamhoz képest pedig a ragaszkodós oldalam erősödött fel inkább bennem, így Anyu slussz és passz, maradt egy kicsit :)
Nem érdekelt engem az sem, hogy a hiányzásom alatt lecserélődtek a kis székek és az újak milyen szépek, hogy éppen, milyen autót tologatok a szőnyegen...
Cikázva kerestem mindig Anyu tekintetét...
Kb. 7-en lehettünk vegyesen fiúk-lányok is, s közösen elkezdtünk gyurmázni, hogy majd mindenki megformázza a saját jelét. Anyu ekkor mondta, hogy jön értem ébredés után...
Könnybe lábadt szemekkel adtam neki puszit, még megölelt és azt mondta, hogy szeret és jön értem...
Anyu szemében láttam a fájdalmat, mert mutatni nem mutatta, hogy mennyire maradna még velem, ott, ahogyan játszom, szépen, Ő nélküle...
Anyu felállt, Andi néni próbált vigasztalni és Anyukám még egyszer elköszönt és becsukta maga mögött az ajtót...
Délután
Álmosan ébredeztem, amikor Marika néni már tudta, hogy megjött értem Anyukám...
Oda is súgta halkan a fülembe, hogy "Donika itt van Anyukád érted!" , Marika néni még a kezembe adta az uzsimat a szezámmagos stanglit, (a szőlőt már előre megettük) és már futottam is, Anyu széttárt karjaiba :)
Nagyon boldog voltam, hogy jött értem Anya és akkor mééééééég megláttam Papát is a folyóson és szaladtam hozzá is boldogan!!!
Csak, úgy dőlt belőlem az info :) Nem győztem mesélni, ami ép a fejecskémben járt akkor...
Annyira felszabadultan meséltem és meséltem és meséltem... :)
A kapun kilépve megkértem a Papát, hogy Ő balról menjen haza, mi pedig Anyával jobbról megyünk és a ház előtt találkozunk.
A parkolónál, egy rég ott parkoló autón, észrevettem egy hatalmas nagy pókot, a pókhálójával együtt.
"Anya, ezt fényképezzük le!" :) kitt-katt én fotóztam az első kockát :)

A Papához futottam is volna, át a másik oldalra, mert megpillantottam őt az autók közt, de Anya utánam szólt, hogy "ÁLLJ!, együtt megyünk át a Papához" (erre még figyelnem kell és ezért jó, hogy a NAGYOK figyelnek rám).
Ahogy átértünk, egyből meséltem is a pókocskát...
A másik lépcsőházban mentünk fel a lifttel a 10. emeletre, mert a Papáéknál elromlott a lift, megállt egy emeleten.
A tetőről, a magasból megnéztünk mindent :)
Az összes nagy kéményt, víztornyot, Budai hegyeket és a sok-sok kis apró házat...

Apától kölcsön kaptam a behajtóját :)

Örömteli képkockák