Pettson és Findusz: Tűzijáték a rókának

Ezt a könyvet már a múltkor is ajánlotta nekem Apa, de akkor egy másik rémes történetnél sátoroztam le, amiben a csuka olyannyira félelmetesnek tűnt, hogy bevállaltam izgalmamban.
Most Anya mégis meglepett, ezzel a történettel is és persze-hogy,  ez a furfangos, áltyúkos, durrantós, ijesztgetős mese lett a kedvencem :)

Pettson és Findusz: Pettson sátorozik

Vásárlás előtt a könyvesboltba kanyarodtunk és a könyvsarok mellett, sorakoztak Pettson és Findusz történetei, alig bírtam választani, ráadásul Apa és Anya is jócskán megnezítette a döntésemet...
Belelapoztunk és a csuka rémísztő feje segített ám!
Anya szerint: Pettson horgászni megy
Apa szerint: Tűzijáték a rókának
Donát szerint: Pettson sátorozik

Bogyó és babóca a jégen

Bogyóék ismét eljöttek hozzám, egy téli könyv formájában :)
Azt hiszem én is kedvet kaptam, a jégen egy kis csúszkáláshoz...

Tündérnaptár

Mamától kaptam egy könyvet, aminek a címe Tündérnaptár
Elmesél szinte minden ünnepet, ahogyan Panka és Csiribiri megéli a kalandjai közben...

Duga Boglárka - Mesterségversek

Mama meglepett, egy remek rímes sorokból álló versikés könyvel, a Mesterségversekkel :)
Hát, mi leszek, ha nagy leszek!????
"Én HENTES leszek és adok, majd nektek szalonkát! :)

Pocsai Dóra: A tejfog (Mesél a fogorvos néni)

Anyu és Apu nagyon odafigyelnek a szájápolásomra! Mindig ott vannak velem, ennél a ceremóniánál.
Néha próbálok egy-egy fogmosás alól kibújni, de Ők rögtön elkezdik emlegetni a Fogmanókat, akik ott bent kalapálják és ki is fúrják fogaimat, ha elhanyagolom a sikálgatást.
Na, most legalább, ebben a könyvben megnézhettem, milyen szerszámokkal is dolgoznak a Fogmanók!
Ugyan fogorvosnál már jártam - persze semmi ijesztő dolgot nem tapasztaltam ott - de Anya szerint eltelt azóta ½ év és nemsokára újra meglátogatjuk a fogászati rendelőt.

Illiusztráció: Petővári Csaba

Dinoszauruszok

Annyi fajta dinó létezett sok millió évvel ezelőtt, hogy jól jön most a dinoszauruszaim beazonosításához, ez a kis zsebkönyvem...

Nyulász Péter: Zsubatta!

Telis-tele beszédfejlesztő mondókákkal és versikékkel...
Nekem a Homokozó és a Farsang című versikék a kedvenceim :)

Franklin és a barátság

Apáéktól kaptam, még a hét közepén, ezt a barátságról szóló Franklin könyvet.
Nagyon jó volt hallgatni Anyától este, amikor vége lett a mesének, csak ennyit mondtam Anyának: "Még 1 ×!"

 

Boribon és a 7 lufi

A Mikulástól szép  könyveket is kaptam! Ez a történet a színekről szól, no meg, hogy a sok kipukkant lufi okozta bánat után Boribon újra örülni tud és boldog :)

Egy esős napon Boribon hét színes lufit kap Annipannitól: pirosat, narancsot, sárgát, zöldet, világos- és sötétkéket, no meg egy lilát..

Hóbarátok: végre itt a Karácsony

Apáék korábban hoztak ma el az oviból, rögtön ebéd után indultunk is haza.
Hazaérve megláttam, hogy azért itthon is keresett engem a Télapó, mert az ablakban hagyott nekem egy könyvet!

Lefekvés előtt Anya elmesélte nekem a kis Flip újabb karácsonyi élményeit.
A Mikulásos történet folytatódik, ebben a részben is és végül Flip megszereti a karácsonyt :)

Sárkányos mesék

Még a múlthéten kaptam a Mamától és az Anyától két könyvet.
Az egyik telis tele van mondókákkal, a másikban csakis sárkányos mesék :)

Így pár napja kértem is lefekvésnél az új könyvből a sárkányos mesét, de nem bírtam végig hallgatni...
Ma viszont egy újabb népmesére esett a választás: A hétfejű sárkányra, és mondanom sem kell végig izgultam az elejétől a végéig!

Bogyó és babóca az óvodában

Anyával és Hédivel útra keltem: rollerrel, busszal és villamossal is utaztunk...
A biztosítónál leadtuk a papírokat és elindultunk gyalog, a Teve utca irányába, a kedvenc könyves kereskedésünkbe.
Nem gondoltuk, hogy ilyen messze van gyalogosan :/
A nap elég erősen tűzött, de igyekeztünk a hűs árnyékos utcákban haladni, meg igyekeztem magamat felvetetni a Hédi karjaiba :) Anya, nem vett fel :(
Végre odaértünk és válogathattunk a könyvek között...
Bogyó és Babóca már ismerős volt nekem régebbről, így a könyvükbe lapozgatva ráismertem rögtön a kis bogárkákra, akik most az óvodában töltik a délelőttjüket. Ráadásul a másik kis mesécske a könyvben a mérges, piros pók története, amit már láttam rajzfilmen :)

A bácsival megkerestük Hédinek, -mert én mondtam ám, hogy biztosan van Kis Nicolas - és talált is egy utolsó példányt, a Kis Nicolas kiadatlan kalandjai 2. kötetéből!
Hédi majd biztosan sokszor elmeséli nekem :)

Esti mesék kis könyve

Mamámtól talán már 1 éve is megkaptam, ezt a szuper jó könyvecskét, de csak mostanra nyílt ki minden érzékszervem, hogy a radarjaimmal befogjam az adást!
Minden mese kedves és rövidecske, ezért lett a kedvencem :)
A régi és az új történetek (ugye nekem mindegyik új!), meg aztán a hagyományos történetekkel teli könyvecske ép az esti meséléshez kiváló, de nekem reggel is érdekfeszítőn érdekesek...

Vackor bemutatkozik a gyerekeknek

Vackor bemutatkozik a gyerekeknek      

        Hej, óvoda,
        óvoda,
        az volt ám csak
        a csoda!
        Mint valami kacsalábon
        forgó, ékes palota.
        Kinyílott az ajtaja,
        fénylett szárnyas ablaka,
        ragyogott sok
        fényes terme,
        zsongott a sok
        gyerek benne:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        s ahogy állt köztük a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackó,
        az az apró,
        azt se tudta:    
 
        kicsoda,
        azt se tudta:
        micsoda,
        ki az apja,
        ki fia!
     
        Meleg volt a bunda rajta,
        foghatta mancsát az apja,
        szégyen ide,
        szégyen oda,
        elsírta magát az apró,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        híres,
        neves,
        nevezetes,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        Ajjaj,
        jajjaj,
        hajjajjaj!
        Most lett még csak
        csuda zaj!
        De még milyen messze hangzó!
        Ahogy a terembe lépett
        az a híres,
        nevezetes,
        síró,
        rívó,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        Vackor apja
        így szólt akkor:
        – Héj, gyerekek,
        figyeljetek!
        Ez a síró kölyökmackó
        az én kicsi kölykem,
        azaz:
        az én pici fiam,
        Vackor!
        Ne nevessetek hát rajta,
        azért bömböl a mihaszna,
        mert még nem járt óvodában.
        Örökösen
        erdőn kószált,
        barlangunktól
        messze bóklált,
        most lett ember igazában!
        Aszondom hát:
        kutya brumma,
        igaz mackószívet takar
        ez a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        bundásságos barna bunda!
    
        Elhallgat a sok gyerek,
        már csak Vackor pityereg,
        szipog,
        szepeg,
        s csöpp mancsával
        maszatolja el a képén
        a keserves könnyeket.
        Aztán sóhajt:
        – Hóha, hó!
        Fára mászni
        vóna jó!
     
        Szól az óvó néni akkor:
        – Gyere bátran,
        kicsi Vackor!
        Nyújtsd ide a csöpp kezed.
        Mondd meg, kedves,
        honnan jöttél,
        hány éves vagy,
        hol születtél,
        mondd meg szépen,
        merre jártál,
        hol kószáltál,
        hol bóklásztál,
        ne félj itt, te piszén pisze,
        gyere bátran közelebb!
     
        Közelebb lép akkor,
        s csak ennyit mond Vackor:
     
        – Brumma, brumma,
        hóha, hó!
        Fára mászni
        vóna jó!
        Az én körmeim nagyok,
        öt és fél éves vagyok,
        sűrű, sötét rengetegben
        egy szép napon megszülettem,
        örökké csak erdőn jártam,
        ott kószáltam,
        ott bóklásztam,
        magasságos fákra másztam,
        barlangokban bújócskáztam,
        szagos fűbe heveredtem,
        mikor pedig
        éhes voltam,
        finom érett
        vackort ettem.
        De már erdőn
        nem tekergek,
        apát,
        anyát,
        nemzetségem atyafiát
        csavargással nem ijesztek.
     
        Hadd járhassak óvodába,
        ilyen csudás palotába,
        meghálálom,
        ha nem, akkor
        ne legyen a nevem Vackor!
     
        A gyerekek
        körbefogták,
        s a kis boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackót
        nagy vihánccal átkarolták:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        sok gyerek,
        sok cseprő-apró,
        és közöttük brummogatva
        ott táncolt az a csöpp boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        És ott maradt akkor
        óvodásnak Vackor.

Vackor óvodába megy

Kormos István: Vackor óvodába megy

Másnap reggel
a napocska
fönn az égen,
fönn a kéken,
fönn a világ tetejében
sugarát özönnel ontja;
rásüt a kerek világra,
rá a hegyre,
az erdőre,
fűre,
fára
és a virágra;
beragyog az erdő mélyén
Vackorék hűs barlangjába,
és a barlang
hűvös mélyén
ama alvó
kölyökmackó
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze csöpp orrára.
Szól is Vackor
édesanyja:
- Ne aludj már,
te mihaszna!
Kelj föl hamar,
kölykem, édes!
Reggelizni,
héj, te éhes!
Nézd, hogy süt a
napocska,
épp arra a
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze orrodra!
Hanem bizony
az az apró,
nevezetes
kölyökmackó

nem hallgat anyja szavára -
egyet mordul,
kettőt ásít,
messze hangzót,
óriásit,
s fordul szépen a hasára.
Apja is szól:
- Kutya brumma!
Meddig kell még
az a dunna?
Kelj föl, Vackor,
mert aszondom,
hogyha én elnáspángollak,
istenesen elporollak,
sajogni fog ám a bunda!
Erre Vackor
ugrik ám,
pattan az ágyból
szaporán,
szökik talpra
az az apró,
piszén pisze
kölyökmackó;
szeméből az álmot törli,
és köszönti
apját,
anyját,
s két mancsával elfésüli
kerek kobakján a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos,
híres,
neves,
nevezetes
nagy bozontját.
Reggelije:
tejeskávé,
kávé mellé
édes málé,
málé mellé
csalamádé,
utána meg
csokoládé.
Útravaló:
három vackor.
Kézbe, azaz mancsba kapja,
s indul akkor.
Megcsókolja
édesanyja,
barackot nyom kobakjára,
s hívja apja,
szólván hozzá:
- Gyere, Vackor.
Búcsúzz el anyádtól estig,
ha nem estig,
valameddig,
s induljunk az óvodába,
induljunk el, kölykem, akkor.
És elindult akkor
óvodába Vackor.

Békakirály

Az esti alvás is eltolódott, a meleg miatt, és jó korán keltem...
Gondolta Anya, na vajon milyen lesz a kedvem ma. Hát igyekeznem kellett, de inkább Anyának és a többieknek.
Hédi is lejött, még tegnap késő este. Őt is szórakoztattam, de inkább a nagyszüleimmel szerettem volna játszani, amit a lefekvésemig be is tartottak, mert Apu is megérkezett 11kor, s együtt feküdtünk le aludni, de egy óra ágyban hánykolódás után lejöttem a többiekhez, és együtt ültünk el ebédelni.
Aztán újra felmentünk az emeletre...

Csak Anyával tudtam elaludni, és amikor felkeltem a Grimm legszebb meséiből is kaptam még egy kis ízelítőt, de amikor a békának megígért dolgok következtek én Anyukámat, úgy faképnél hagytam, hogy csak na :)

A békakirály

Élt egyszer egy király; annak a legikesebb lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, pedig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrűlombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút. Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdőszélre, leült a kút kávájára, úgy pihent a mélyből áradó hűvösségben. Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az aranygolyócskáját, földobta, ez volt a legkedvesebb játéka.

Történt egyszer egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygömb leesett a földre, legurult a kis lejtőn, be egy lyukba, azon át a kútba. A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben. Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére. Egy ideig csak nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kőpadra, szeméből kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni. Hát, ahogy ott sírdogál, egyszer csak azt mondja valaki:
– Mit búslakodol, szép királykisasszony? Olyan keservesen zokogsz, a kőszikla is meglágyulna tőle! – A királylány körülnézett, kereste, honnét jő a hang, de senkit nem látott. Hanem amint így kémlelődik, észreveszi, hogy egy csúnya, kövér béka mászik ki a kút repedezett kövei közül.
– Csak nem te szólítottál meg, öreg sárdagasztó? – kérdezte csodálkozva.
– De bizony én – felelte a béka. – Azt tudakoltam, milyen bánat nyomja a szívedet.
– Úgyse tudsz te azon segíteni! – sóhajtotta a királylány. – Beleesett az aranygolyócskám a kútba, azt siratom.
– No, csak csendesedjél; inkább azt mondd meg: mit adnál nekem, ha visszahoznám a játékodat?
– Amit csak akarsz: irályi ruhámat, gyöngyömet-gyémántomat, még az aranykoronát is fejemről!
– Nem kell nekem sem a ruhád, sem gyöngyöd-gyémántod, sem az aranykorona a fejedről. Csak egyet kívánok: hadd legyek a játszópajtásod; ültess asztalodhoz, etess tányérodból, itass poharadból, altass az ágyadban; ha ezt megígéred, leszállok a kútba, fölhozom az aranygolyócskádat.
– Mind megteszem, amit kívánsz, csak hozd vissza a golyómat! – mondta örvendezve a királylány, magában azonban ezt gondolta: "Ugyan mit fecseg ez a buta béka! Csak nem képzeli komolyan a dolgot? Hogy lehetne pajtásom, ha egyszer odalent kuruttyol a vízben?
A béka pedig, amint az ígéretet megkapta, lebukott a kútba, s alighogy a királylány a gondolat végére ért, máris előbukkant, szájában az aranygolyóval; odatotyogott vele a gyepre, és a lány elé gurította. Annak nagyot dobbant a szíves az örömtől, amint kedves játékát viszontlátta; fölkapta és elszaladt vele, ügyet sem vetett többet a békára. Az nagy brekegéssel kiáltotta utána: – Várj csak! Várj csak! Vegyél az öledbe; én nem tudok olyan gyorsan futni, mint te!
De hiába hajtogatta, ahogy a torkán kifért, hogy kvakk! kvakk! meg: várj csak! várj csak! – a királylány dehogyis várta meg, örül, hogy megszabadult tőle. Attól fogva, hogy hazaért, eszébe sem jutott többé a csúnya jószág. Hanem másnap, mikor éppen ebédnél ültek, és a királykisasszony jóízűen falatozgatott az aranytányérjából, egyszerre csak valami furcsa placcsogás hallatszott odakint a márványlépcsőn, pliccs-placcs, aztán – egy percnyi csend után – kopogtattak az ebédlőterem ajtaján, és valaki azt kiáltotta: – Kis királylány, nyiss ajtót!
-– Neked szólnak – mondta a király –, eredj lányom, nézd meg, ki az.
A királylány nem szívesen mozdult a helyéről, de hát az édesapjának nem mondhatott ellent. Kinyitotta egy arasznyira az ajtót, de nyomban be is csapta, és halott-halványan szaladt vissza az asztal mellé.
– Mi az, édes lányom? – kérdezte a király – mitől ijedtél meg annyira? Talán egy óriás van odakünn, és el akar rabolni?
– Jaj, dehogy, édesapám – felelte a királylány –, nem óriás az, csak egy rusnya béka.
– És mit akar tőled az a béka?
Mit tehetett mást a királykisasszony? Elmondott mindent töviről hegyire: hogy hogyan vesztette el az aranygolyóját, meg hogy mit ígért cserébe a békának.
Mire végére ért a történetnek, a szeme tele lett könnyel és úgy rebegte:
– Jaj, ha én ezt tudtam volna! De sosem gondoltam, hogy kibúvik a kútból, és utánam jön!
Akkor a béka megint kopogtatott, és másodszor is bekiáltott:
Kis királylány,
Nyiss ajtót!
Elfeledted,
Mit ígértél
Tegnap künn a kút vizénél?
Kis királylány,
Nyiss ajtót!
Én vagyok itt,
Nem hallod?
Hogyne hallotta volna szegény! Hiszen éppen az volt a baja, hogy hallotta. Hát amikor az édesapja ráparancsolt:
– Amit megígértél, meg is kell tartanod! Menj, és engedd be!
A királylány ajtót nyitott, a béka meg nyomban beugrott, és a lány nyomában egészen a székéig placcsogott. ott leült, és rákiáltott:
– Végy föl magad mellé!
A királykisasszony tétovázott, de a király megint rászólt:
– Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó!
Erre aztán, bárhogy utálkozott, mit tehetett? fölvette. Hanem a béka nem érte be ennyivel: a székről fölkívánkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon ült, így szólt:
– Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted.
Azzal jóízűen nekilátott a falatozásnak, nem sokat törődött vele, mit szól hozzá a királylány. Evett a tányérjából, ivott a poharából, s mikor már jóllakott, azt mondta: Ettem-ittam eleget, most aztán pihennék egyet. Vigyél a szobádba, vesd meg nekem a selyemágyad, hadd aludjam.
A királylány sírva fakadt; úgy irtózott ettől a hideg békától, hozzá sem mert nyúlni, és most belefektesse a szép habos ágyba! A király azonban haragosan ráncolta a homlokát:
– Ha a bajban jó volt, ne vesd meg a baj múltán sem!
Szegény kis királylány megfogta két ujjával a békát, fölvitte a szobájába, és letette sarokba. Igen ám, de a béka megszólalt:
– Én is olyan kényelmesen akarok aludni, ahogyan ti alusztok, jó puha ágyban, nem itt a sarokban.
Erre a királylány kénytelen-kelletlen felemelte a békát, és akárhogy is irtózott tőle, ágyába fektette.
– Nesze, rusnya jószág! De most aztán nyugton maradj!
A béka befeküdt a szép fehér selyemágyba. S abban a szempillantásban híre-nyoma se volt többé békának; a királykisasszony egy takaros, szépszemű, mosolygó királyfit látott maga előtt.
– Egy gonosz boszorkány békává varázsolt; te vagy az egyetlen a világon, aki megszabadított a varázslattól – mondta. – Most aztán felelj, állod-e, amit ígértél, elfogadsz-e pajtásodnak; nem is pajtásodnak, de hitestársadnak?
A királylány igent mondott. Még aznap este megtartották a lakodalmat, és úgy határoztak, hogy másnap hazatérnek a királyfi országába.
Ahogy a nap fölkelt, fényes nyolclovas hintó gördült a palota elé, mind a nyolc ló habfehér, arany a szerszámjuk, strucctollas csótár a fejükön; hátul a hágcsón pedig ott állt a királyfi szolgája, a hűséges Henrik.
Ez a derék szolga úgy elbúsult, mikor a boszorkány békává varázsolta a gazdáját, hogy hármas vaspántot kellett a szíve köré kovácsoltatnia, nehogy szétrepedjen bánatában.
A hintó előállt, a hűséges Henrik besegítette az ifjú párt, aztán visszakapaszkodott a hágcsóra, onnét tekingetett széjjel a vidéken, s közben halkan fütyürészett, mert hát azt sem tudta, hová legyen örömében, amiért a gazdája megszabadult a varázslatból.
Amint így mennek, egyszerre csak reccsenés hallik, mintha kettéroppant volna valami. A királyfi hátrakiáltott:
Tengely törik, rúd szakad tán?
A hűséges Henrik meg azt felelte:
Egyiknek sincs baja, gazdám;
Csak a szívem pántja pattan:
Bánatomban rávonattam,
Mikor a kút vizében
Béka voltál a mélyben.
Még kétszer hallották útközben a reccsenést. A királyfi mind a kétszer azt hitte, a kocsival történt valami baj.
Pedig csak a vaspántok pattantak le a hűséges Henrik szívéről.

A kis Nicolas

Ahogy leértünk a Papáékkal a telekre, egyből nekiláttam a játékaim kipakolásának! Aztán segítettem a Papának vizet hozni a temetőtől, mert itt nincs vezetékes víz.
A kútból jön a víz, amit nagyon szeretek ide-oda tologatni, hogy le tudjuk öblíteni hideg vízzel a kezünket :)
Annyira meleg volt, még itt is a völgyben, hogy a fák lombjai sem enyhítették a kánikulát.
A kis medencét Anya felfújta nekem, a Papa pedig hordott bele vizet és a Mama forralt még hozzá meleget is, de nekem, ez most nem igen tetszett és meg sem mártóztam benne.
Viszont én készítettem magamnak fagylaltot krumplinyomóval. Jól összepréseltem a málnát és a banánt is, aztán kevertem még hozzá tejecskét és kész is volt!
Előkerültek Anyáék régi gyerekkönyvei is...

 
Anya felolvasott nekem, lefekvés előtt a Kis Nicolas-ból. Azt a részt, amikor ép vendégeket vártak az Anyukájával, és megkérte, hogy legyen jól nevelt fiú Nicolas, aztán még ő kapott a kislánytól egy jó párat, aki igen neveletlennek, gorombának és erőszakosnak mutatkozott...
A mese sem segített és az sem, hogy Anya idejében lefektetett, mert olyan, de olyan meleg volt, fent a szobában, hogy alig bírtam álomba hajtani a fejemet. Sőt 1 órácska múlva, már újra fent is voltam.
Ebédelni sem volt nagy kedvem, a meleg miatt...

Hol a három?

Az Istenért sem akarom kimondani, ezt a bűvös hármat...
A születésnapom előtt már Apuék elmondták nekem, hogy most már nem kettő és fél éves vagyok, hanem három.
Én mindenesetre, megmondom és tudom is, hogy mennyi idős vagyok, és kész!
"Kettő és fél!", vagy "Nem tudom!" a válasz, de valamikor még "89!" az éveim száma...

Előkerült Anya egy régi gyerek könyve is (még alsó osztályos volt Anya, amikor kapta a Mamáéktól), a "Kettő meg kettő az négy", de ott is az ősember 2-ig tanult meg számolni, vagy utána már duplázta az elejtett zsákmányokat.

Anya rájött, rövid időn belül...
...egyszerű dacból nem mondom és kész :)

Karácsony másnapja

Karácsony másnapján megérkeztek Anyuék is a Mamáékhoz. Itt is nagy volt a készülődés, de  a Mama sok mindent előkészített, ezért nem volt olyan nagy felfordulás, mint otthon nálunk. Ebédre a kedvencem volt brokkolikrémleves bogyóval (levesgyönggyel), a második fogás Kijevi csirkemell rántva köretnek petrezselymes burgonya és a legvégén a Mama még Karácsonyi tortát is csinált. Megdicsértek, hogy milyen szépen tudok már enni késel és villával. Anyu sokat segített nekem, hogy úgy egyek mint a nagyok!

A Jézuska a Mamáéknál is járt, még régebben a Papával írtunk levelet neki és az IKEÁ-nál dobtuk be a ládikába. Hurrá! Itt is minden szépen be volt csomagolva, a karácsonyfa alatt sok-sok ajándék várt minket.
Kaptam még egy hatalmas nagy doboz DUPLO-t, egy karácsonyi könyvet Ezt jól kisütöttük! - Történetek Zokniról, a kishollóról, 2 DVD-t a Noddy és a mágikus holdfényport és az Elmo megmenti a karácsonyt. 
Engem még nagyon érdekelt, hogy mit kapnak a többiek is, segítettem nekik a csomagolópapírt letépni, de azokban már nem játékok voltak, hanem felnőttes meglepetések.
Anya rögtön épített nekem egy klassz kis házat, a Papa pedig egy autót. Megpróbáltam ennek a LEGO autónak is megszerelni a kerekét, de a csavarbehajtóm csak a terepjáróhoz és a repülőhöz jó.
Délután még Krisztiékhez is átvittek Apuék. Ott is megnéztük a karácsonyfát, nagyon szépen fel volt díszítve a lakás is. Körbe-körbe rohangáltam, tetszett, hogy nagy a tér. Játszottam a Botond régi játékaival is, a Lego Bionicle robotokkal és egy nagy amerikai autóval.
Tetszik nekem ez a karácsony! Koccintunk, sok ajándékot kapunk, ahová csak nézek mindenhol fények és díszek szépítik a szobákat és ami a legfontosabb MINDENKI EGYÜTT VAN!