Ludas Matyi

Fehér libus Márton napra

Természetes alkotás: Márton napi liba

Ezen a lengő tököcskén nem volt mit alkotni, maximum kipróbáltam, hogyan leng, ez a vicces libus felfüggesztve :)
Tökéletesen pompázott Hollókő Ófalujában, Márton napon és bíz Isten nem hollóra hasonlított, hanem egy libára :)

Lúdas Matyi

Lúdas Matyi, a Lámpalázas Kultúr-Brigád :) előadásában

Matyi, a parasztlegény és folyton legelésző, farktollait bőkezűen osztogató lúdja Döbrögi uraság erdejébe téved. Az uraság hajdúi Döbrögi prédájának ítélik a ludat, akit Matyi elereszt, hogy ne lőhessék le. Amikor törvényt követel, az uraság azonnal ítél: huszonöt botütést méret a fiúra. Matyi pedig megesküszik, hogy: háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!

A revansra csak évek múltán kerül sor. Döbrögi éppen építkezik, amikor befut a kastélyába egy „talján” építőmester, aki gyengének ítéli az építőfákat. Az uraság úgy dönt, hogy az erdejébe viszi a majszter urat, hogy válasszon fát kedvére – ő ki is választ éppen annyit, hogy Döbrögi egész kísérete a hangos és fárasztó munkába fogjon. Amikor pedig senki sem hallhatja, a talján visszavedlik Matyivá, és elnáspángolja a kiszolgáltatott nemesurat.

A második verésre nem sokkal az első után kerül sor: Döbrögi még betegágyban fekszik az előző fenyítés miatt, amikor a hajdúk egy nagyorrú, szemüveges német katonadoktort hoznak a színe elé. Ő igen tudományosan megvizsgálja az urat, és úgy ítéli meg, hogy gyógyfüvekre van szükség minden mennyiségben. Miután az egész őrség kilovagol füvet szedni, az álruhától megszabadult Matyi ismét elveri Döbrögit.

Az utolsó adag sokat késik, mivel Döbrögi gyanakodni kezd, és erős őrséggel veszi magát körül. Amikor azonban az egyik városában megnyílik a vásár, úgy dönt, hogy ellátogat oda – de előbb odameneszt néhány hajdút, hogy vizsgálják ki az álruhásokat. Matyi ezúttal nem inkognitóban figyeli az eseményeket, és senki sem törődik vele. Egy vele rokonszenvező csikóst kér meg, hogy egyik segédje vegye magához a lúdját, szálljon lóra, és adja ki magát Lúdas Matyinak. Ő ezt örömmel meg is teszi, az érkező Döbrögi pedig hatalmas összegeket ígérve gyötrője elfogója számára, elküldi minden kíséretét. Az igazi Matyi ekkor felbukkan, és a pánikba esett Döbrögit harmadszor, utoljára is elagyabugyálja a vásár résztvevőinek szeme láttára.

Forrás: Wikipédia

Hollókő Márton napon

Szent Márton napi Vigasság
Ma délelőtt, a Cserhát felé vettük az útirányt és ellátogattunk Hollókőre, ahol Márton Napi programok vártak minket...

Ahogy leparkoltunk és kiszálltam az autóból, a mellettünk lévő kőfal arra késztettett, hogy kipróbáljam a falmászást...

A kis Spiderman :)

Az Ófalut végig járva és becsöppenve, mindig valami más, kis házikóba - lépten-nyomon érdekes meglepetések értek.
A kézműves műhelyben ellovacskáztam és a babaházzal is eljátszottam, itt volt még zsákbaNmacska is, ahol inkább a macskát szerettem volna megvásárolni...

Váltottunk jegyeket, hogy tudjunk enni-inni, játékból én is ittam forralt bort az én saját teámmal.

 Döbrögi és Lúdas Matyi története után, elmajszoltam az utólag kapott mézeskalács szívecskét, de egy Mézes krémesre is rácsaptam még.
A Baba múzeumba is bekukkantottunk, de ide tényleg csak kukkoltam, mert pont előtte estem egy akkorát, hogy a tenyerem úgy sajgott, hogy a sírást alig bírtam abbahagyni és kimentem Apával.
A kardforgatás láttán begyógyult a tenyerem azonnal, kezembe vettem a kardot, hogy megvívjak Apával és Anyával.

A diófát is megmásztam :)

Szent Márton Napi Vigasság

Libás jóslatok

Márton napjához az évszázadok során tucatnyi néphit és népszokás alakult ki, főleg a paraszti sorban élők között, nálunk és napjainkban is sok ismert szólás kapcsolódik ezekhez. 
Legismertebbek például: 

"Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezni fog"
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán kemény tél várható"
"Ha Márton napján a lúd jégen jár akkor karácsonykor sárban jár"

A mai menü: Jól Megtömött Liba

A mai menü: egy Jól Megtömött Liba papírtányérból :)
Duck Crafts

Elkészítettem a díszítést is, a helyére kerültek a szemek, a lúdlábak és a csipkedője is.
Később, indulhattunk a bálba :)

További ötletek még:

Liba Márton napra 

Márton-lúd

A mai esti mesém

Lúdmese, a Halloweenból maradt rémisztéssel megspékelve...

Libák libasorban

Kopré József: Libák libasorban

Három buta kis liba
sétálgat a réten.
Azt kérdi a legelső:
Mért vagyunk mi négyen?
Akármerre fordulok,
jön velem a párom.
Szólítgatom, kérdezem,
sehol sem találom...

Három buta kis liba
megy a napsütésben.
Megszólal a második:
Nem vagyunk mi négyen!
Öten vagyunk! Úgy bizony!
Öten, ahogy látom.
Mellettem is itt tipeg,
itt sétál a párom!

Három buta kis liba
meg-megáll a réten.
Megszólal a harmadik:
Ezt magam sem értem!
Először négy? Aztán öt?
Én meg hatot látok!
Hatan vagyunk, hat liba
megszámolhatjátok!

Három buta kis liba
akárhogy is számol.
hogy is lehet hat liba
három kis libából?
Megfejteni egyszerű,
nem kell tábla, kréta:
három volt a valódi,
s három az árnyéka.

Világgá szaladt fakanál ludacska

Fakanál liba sablon

Mamától kaptam egy használt fakanalat, Anyu egy kiigazított sablonból (mert elég csele-csálé volt, amikor félbe lett hajtva) kivágott fehér és sárga színű filcből liba alkatrészeket, a Papa pedig ragasztót adott hozzá, hogy Anyuval közösen elkészítsük a liba-bábot :)

A kis ügyes kezeim fehérré festették a fakanalat.
Aztán következett a díszítés: a ludacska kapott egy fehér poncsót szárnyakkal, szemeket, csőrt és lúdtalpakat :)
Csináltam lépésről lépésre az összeállítást, hogy minél előbb elkezdődhessen a móka...
A finisben, a liba-bábom, már gágogott is Ludas Matyinak :)

Világgá szaladt a ludacskám :)

Réce-ruca, vadliba

Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek lesznek,
Ha hoznak, esznek. 

 

Nincs szebb madár, mint a lúd
Nem kell neki gyalogút.
Télbe, nyárba mezítláb,
Úgy kíméli a csizmát.

Ludak hava

Az első legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban egy elöljáró fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak majd aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. A későbbi néphiedelem ezért a libákat "árulóknak" tartották, és ezen a napon belőlük készítettek pecsenyét. Innen ered tulajdonképpen a mai ünnep libákkal való kapcsolata. Különben pedig Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az újbort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. Ebből a történetből származik az ünnepkőrnek a borokkal, s főleg az újborkóstolással való hagyománya. De azért libák a történetben is előkerülnek, ugyanis a rómaiak Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve "avis Martis" (Mars isten madara); régi szófejtéssel "Márton madara"-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

Sőt, a reformációnak korában is folytatódott a hagyomány további eseményekkel való kiegészítése, a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor, ami szintén az ünnepkőrt erősítette.

Márton napjának ünnepe bizonyítható és sokkal gyakorlatiasabb formában is létezett, Márton napi liba lakomákról az első feljegyzések 1171-ből valók, mivel Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át, de ez már egy másik történet.