Rosszalkodásról...
Anya azt mondja, a kis csínytevéseim és néha "nemfogadok szót" viselkedésem mellett, egy ÁLDOTT EGY JÓ gyerkőc vagyok!!!
Rengeteg mindenben segítek Anyának és a Mamának a háztartásban, a játékaimat a helyükre teszem, elpakolom, Apának és a Papának is sokat segítek a barkácsolásban, ügyesen játszom a kertben és bent a házban is.
Anyunak még a főzésben is elkezdtem segíteni, sőt néha már a fakanalat is kiveszem a kezéből :)
Hisztizés az rám nem jellemző, ami néha ezért kell a fejlődésemhez! Amikor viszont, előtör belőlem a dac megbeszéljük a nagyokkal. A közértben és az üzletekben sem verem magam a földhöz, ha az ép kiszemelt játék, cukorka, csoki nem kerül be a kosárba. Egy egyszerű, de határozott:
"Ezt most nem vesszük meg!" és értem én a dógot...
Inkább az akaszt ki, ha az akkumulátoros autóm, le áll és se előre, se hátra mozdul. Na ez, frusztrál!!!
Most már a türelmem is tágabb határokra bővült, s megértem a szüleimet, ha nem tudnak rögtön rám figyelni.
"A te vagy érte a felelős!" - aki éppen csinálta elven működik nálunk!
"Katona dolog!", ha ép elesek a motorral, akkor nem az aszfalt a felelős érte (mondjuk ilyen nálunk sosem volt), hanem én, hogy legközelebb jobban odafigyelek és Anyuéknak pedig, hogy védőfelszerelést adjanak rám, a térd és könyékvédő már esedékes :)
Nagyon könnyen beilleszkedem a teljesen idegen gyerekek, a nagyobb srácok és felnőttek közé is. Viszont az undok gyerekeket nem szeretjük és nem is nagyon értem, amikor nem tudják ők maguk kifejezni a saját érzéseiket.
Este egyedül elalszom a szobámban, - mert tudom, hogy így mindenki kipiheni magát - és reggelig ki sem jövök, a kakaó ivásig :)
A délutáni szundikálásnál is olyan gördülékenyen megy minden, hogy csak na :) Anya megtanított aludni és én köszönöm neki, hogy megtette ezt is! :)
Nagy alvókám van még mindig, mert este 10 -11 órát, napközben 2
½ - 3 órát is alszom néha.
Muszáj, mert aki ennyire fitt és mozgékony, és egyfolytában a műszaki dolgokon jár az agya, mint nekem, annak kell ez a pihentető alvás.
