2011. szeptember 2., péntek

Lépésről lépésre

Valamiért még nem szeretnék a víz alá merülni, legalábbis nem mondtam még el miért nem...
Pedig szerettem volna, mindig, úgy de úgy lestem a nagyobbakat a strandon, hogy a víz alatt úsznak szemüvegben, ezért is vettük meg júliusban, az új úszószemüvegem...
Vacsoránál gondoltam egyet, rácuppantottam a szemeimre és megkértem Anyát, hogy adja rám.
Lépésről lépésre, hiszen már tudom a víz veszélyes!
Az úszódeszkás kísérletem is baromira jó edzés volt, a Papáéknál.
Most a fejemre borított vízzel kezdtem el, a merüléshez a gyakorlást.
Nagyon tetszett, hogy nem kellett becsuknom a szemem, így mindent láthattam a vízfüggöny mögül :)


2. ovis nap

A reggeli keléssel nincs baj, de azért még lustálkodtam volna az ágyban egy kicsikét, ahogyan ezt megszoktam.
Ahogy a reggeli langyos kakaómat ittam, úgy szívtam magamba a lendületet is, megtankolva, GO :)
Azért Apával még mókáztam, egy jót a paplan alatt. Kacagtam nagyokat...
WC-re már nemigen akartam menni, és a Mamáéknál lévő fogkrémem sem ízlik most, ezért átváltottam, egy kisebb hisztizésbe is, de Anya lemosta a fogkrémet és a fogmosás folytatódhatott.
Az előszobában vidáman futkároztam a bukósisakomban, elbúcsúztam a Héditől és Nagyszüleimtől, puszit dobtam nekik és kikötöttem, hogy csak Anya jöjjön majd értem, ebéd időben!
Apa futott a rollerem mellett, versenyeztünk, hogy ki ér előbb az út végére :)


Az ajándék nyakláncot (amin, ismételten elírták a nevemet, az elválasztó - jelet nem írták a vezetékneveim közé) ma reggel sem akartam, hogy a nyakamba akasszák Apáék, de azt mondta Szilvi Dadus, hogy "Őt már ismerjük!"  Még megnyugtatta Anyuékat, hogy tegnap megettem az egész paradicsom levest, a rizses húsból is ettem és ügyesen ott maradtam az asztalnál is!
Apu közben rám adta, a benti szandálomat, de én már akkor izgatottan kérdezgettem Szilvi Dadust: "Be lehet menni játszani?!"
Andi néni is előkerült és megdicsért, hogy tegnap nagyon ügyesen játszottam és minden rendben volt velem :)
Először Apunak, majd Anyunak adtam óriási nagy puszikat és NAGY ölelést és megbeszéltük, hogy Anya jön értem ebédnél. A gyors búcsú után észre sem vettem, hogy elmentek, mert annyira berregtettem az autókat a szőnyegen...

Játékok

 "Alapjátékok" óvodás korú gyermekeknek
Szinte csodával ért fel, hogy ennyi "új" játékot fedeztem fel, ahová csak nyúltam, polcról polcra... Különben is "Mindent imádok, ami új!" :)
Főztem a konyhában, tologattam a nagykerekű autót (most ez kedvenc), szenet szállító vonatot, még a babaházat is kipróbáltam.
Anyának büszkén meséltem tegnap, hogy az óvodában még sajtreszelő is van :)
Nehéz is volt elaludnom délután és este is, mert annyi új információ ért az oviban, hogy pörgött a fejecském rendesen...
Elalvás előtt Anyunak, egymás után csak azt hajtogattam, hogy "Én is szeretlek Anya!"
Anya azt is mondta, hogy nagyon hiányoztam neki, hozzá teszem, hogy NEKEM IS!
Anyu megdicsért és nagyon büszke volt rám, hogy ilyen ügyes voltam az óvodában, de én bánatosan azt mondtam, hogy: "Anya én nem voltam ügyes, mert sírtam...hiányoztál", de Anya megvigasztalt, és azt mondta, hogy igenis ügyes voltam és ha hiányozna az oviban Ő, vagy valaki más is, akkor nyugodtan sírjak csak!
A sok gondolat kavargott, az álmom körül, aztán elfáradtam és próbáltam feldolgozni az élményeket...

2011. szeptember 1., csütörtök

Hogy is volt

Donászy Magda: Hogy is volt

Édesanya kézen fogott
S így kísért az óvodába.
Ámulattal léptem be
A játékok birodalmába.

 
-          De jó lesz a gyerekekkel
Csupa móka, kacagás!
Büszkén nézett rám a mama:
-          A gyermekem óvodás!

-          Bizony jó lesz – mondogattam
Hőscincérként bátran.
Ám amikor megérkeztünk,
Csak szepegve álltam.

Aztán csak azt vettem észre,
Óvodáskor három éve,
Az első nap félénksége –
Emlék lett belőle.

Oviba már magam megyek
Vigasztalom a kicsiket.
-          Ne szipogjál kis koma,
Remek hely az óvoda!

Vackor az óvodába érkezik

Vackor az óvodába érkezik
     
        Hej, óvoda,
        óvoda,
        de fényes az ablaka,
        de tágas az ajtaja,
        de szép tiszta
        minden terme,
        zsibong a sok
        gyerek benne;
        olyan, mint egy kacsalábon
        forgó, ékes palota.



        Hej, óvoda,
        óvoda,
        de sok gyerek
        jár oda:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        sok gyerek,
        sok cseprő-apró,
        ahová indult a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        híres,
        neves,
        nevezetes,
        piszén pisze kölyökmackó.
    
        Ha elindult
        valahára,
        megérkezett
        nagy sokára,
        odaért az óvodába
        a csöpp, piszén pisze mackó –
        megállt az apjával akkor
        a tárt ajtó előtt Vackor,
        s nem tudta, hogy mi fán terem
        s hogy mire való az ajtó.
     
        Nézi,
        nézi,
        nézegeti,
        tányértalpát
        emelgeti,
        a kilincset végignyalja;
        az üveget
        karmolássza,
        hétszer körül-
        kerülgeti,
        a lábtörlőt
        markolássza,
        kóstolgatja,
        majd lenyeli,
        de nem tudja,
        hogy a csengő,
        mire szolgál az a zengő,
        nem tudja a csöpp mihaszna.
     
        Nagyot nevet
        Vackor apja,
        s így kiált fel:
        – Kutya brumma!
        Ide hallgass,
        kölykem, Vackor!
        Csöngetek egy messze hangzót,
        s tüstént kinyitják az ajtót,
        aztán szépen besétálunk,
        be az óvodába akkor!
     
        Úgy is tettek.
        Becsöngettek.
        Szólt a csengő,
        messze hangzó,
        s tüstént kinyílott az ajtó.
     
        És besétált akkor
        az apjával Vackor.

Donát óvodába megy

Apuval és Anyuval reggel 7-re mentünk le az oviba, hát elsőnek értünk oda... 
Marika néni és Szilvi néniék már vártak, megmutatták újra a mosdót és az összes olyan dolgot, a hol a Dominó jelem már fel volt ragasztva. Kaptam egy fonalból készített, Dominó emblémás és a nevemmel ellátott virág medált, de nem akartam a nyakamban hagyni, ezért én levettem és azt mondta a Marika néninek, hogy ne izguljon, mert én majd megmondom a nevemet, ha kérdezik. 
Az összes autót lepakoltam a mozdonyokkal és a munkagépekkel együtt, megvizsgáltam hogyan működnek. Apu és Anyu beült a kis kanapéra és közben beszélgettek az óvónénivel.
 Lassan érkeztek sorban a gyerekek szüleikkel, én még az egyik apukának oda is kínáltam két csészét, hogy "Készítettem nektek limonádét!"
Nagyon belemerültem a játékba, Anyu és Apu látta, hogy nem is keresem őket egyszer sem, még a tekintetemmel sem, így Anyu jónak tartotta az időt ahhoz, hogy elköszönjenek tőlem. 
Két nagy puszi mindkettőjüktől és "NAGY ölelés", megigérték nekem, hogy ebéd után jönnek értem ½ 1-re
... ½ 8-kor már egyedül voltam + a sok gyerekkel, szüleim nélkül, de biztonságban az óvónénik felügyeletével...
folyt. köv.




Az első hónapok az óvodában 
Az óvoda mindenkinek jó?
Anyu 1-kor jött értem, ő azt hitte még az ebédnél tartunk, de előbb kezdtünk ebédelni és már be is fejeztük.
Így, amikor odaért Anyu, már csak négyen voltunk a teremben. Megláttuk egymást és én örömmel ugrottam Anyukám nyakába :)
Igaz kicsit bekönnyezett a szemem, mert biztos eszembe jutott az az érzés, amikor elpityeregtem magam -az udvarról befelé menet az ebédhez készülődve velem együtt többen feleszméltek, hogy nincs itt az ANYU! :( - átfutott újra, ez a gondolat az emlékeimben, egy röpke pillanat alatt , de Anyu ölelése és hogy a Mama is ott kukucskált az ajtóban, minden hiányt elfelejthetett!
Jó volt minden az óvodában! Szinte egyfolytában kérdezgettek Anyuék: Jól éreztem maga? Mivel játszottam?, Kivel haverkodtam össze? Mi volt az ebéd? stb.
Boldogan még megkérdeztem, hogy "Hol van a Papa?", még a lépcsőházba érve, hogy "Hol van most Apa?", de a nagy izgatottságomban, alig vártam már, hogy felérjünk a lifttel és elkezdjek a Papával játszani...

Vackor óvodába megy



Kormos István: Vackor óvodába megy

Másnap reggel

a napocska
fönn az égen,
fönn a kéken,
fönn a világ tetejében
sugarát özönnel ontja;
rásüt a kerek világra,
rá a hegyre,
az erdőre,
fűre,
fára
és a virágra;
beragyog az erdő mélyén
Vackorék hűs barlangjába,
és a barlang
hűvös mélyén
ama alvó
kölyökmackó
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze csöpp orrára.
Szól is Vackor
édesanyja:
- Ne aludj már,
te mihaszna!
Kelj föl hamar,
kölykem, édes!
Reggelizni,
héj, te éhes!
Nézd, hogy süt a
napocska,
épp arra a
híres,
neves,
nevezetes,
piszén pisze orrodra!
Hanem bizony
az az apró,
nevezetes
kölyökmackó

nem hallgat anyja szavára -
egyet mordul,
kettőt ásít,
messze hangzót,
óriásit,
s fordul szépen a hasára.
Apja is szól:
- Kutya brumma!
Meddig kell még
az a dunna?
Kelj föl, Vackor,
mert aszondom,
hogyha én elnáspángollak,
istenesen elporollak,
sajogni fog ám a bunda!
Erre Vackor
ugrik ám,
pattan az ágyból
szaporán,
szökik talpra
az az apró,
piszén pisze
kölyökmackó;
szeméből az álmot törli,
és köszönti
apját,
anyját,
s két mancsával elfésüli
kerek kobakján a boglyos,
lompos,
loncsos
és loboncos,
híres,
neves,
nevezetes
nagy bozontját.
Reggelije:
tejeskávé,
kávé mellé
édes málé,
málé mellé
csalamádé,
utána meg
csokoládé.
Útravaló:
három vackor.
Kézbe, azaz mancsba kapja,
s indul akkor.
Megcsókolja
édesanyja,
barackot nyom kobakjára,
s hívja apja,
szólván hozzá:
- Gyere, Vackor.
Búcsúzz el anyádtól estig,
ha nem estig,
valameddig,
s induljunk az óvodába,
induljunk el, kölykem, akkor.
És elindult akkor
óvodába Vackor.

Tovább is van...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...