Szinte nem is tudtam, akkor elmondani semmit, amit hónapokon keresztül gyakoroltunk Andi néniékkel...
Persze később nyugiban, már otthon Anyukámat több alkalommal is megleptem, hogy elmondtam neki, a legeslegszebb verset, amit örökre a szívébe zárt!
Nos, ezek voltak az előzmények...
Sajnos most újra felszakadtak, azok a fájó sebek, - amikor megpillantottam Édesanyámat, az ajtón belépni...
Anyu és Mama, Ági nénivel kellően velem érezhettek...
Anyu és Mama előtt állva, s kissé Andi néni biztatására, de csak-csak kijött az első hang a torkomon, a nagy gombóctól.
Kíváncsi, majd örömteli boldogság volt mindkettejük szemében, amikor hallották a nekik szóló verset. Anyu szemében láttam a szeretetet, meg azt hogy Apukám szipog, és nagyon büszkék voltak rám.
Optimus Prime és velem az erő ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése