De amikor szüleim, előző délután beharangozták meglepetésként, az eseményt; óriási hiszti közepette, nem bírtam el(be)fogadni, azt a tényt, hogy nem tudhatom meg most azonnal, a meglepetésem!!!
Végül csak kihúztam belőlük, hogy Szentendrére terveztek, egy kis hajó utat, de én óriási nagyra növekedő frusztráltságomban közöltem velük: "Nem akarok hajóval menni, sehova!"
És, ezzel a tudattal, ringattam magam álomba is...
Aztán másnap...
Izgatottan, a boldogságtól kezdve, az elmerülésen át tanulmányoztam minden apró kis részletet is a hajón. A kirándulás persze szuper volt, de estére már úgy elfáradtam a büszkeségem mellett, hogy nem is emlékeztem a kezdetekre :)
Vasmacskákat fel!
Újra Budapesten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése