Nagyon meleg volt ma, inkább már kánikula, de nem hagyhattuk ki, hogy körbe ne sétáljunk a Kopaszi Gáton.
A híd alatt átsétálva pont eldübörgött felettünk, egy hosszú vonat, rettentő hangos volt, ahogyan a síneken átjutott a túloldalra. Úgy, de úgy szorítottam és kapaszkodtam Anyukám nyakába, mintha odaragasztottak volna egy pillanat ragasztóval.
Gyönyörű szép lekövezett parkon át, vezetett az út.
A sétányon motorozással ütöttem el az időt, néha kitértem egyszer-egyszer a korlátok vezette teraszokra. Hol pedig a gyepen gördültem. A padló, ami alattam dübörgött felettébb érdekes és szórakoztató volt.
Az öbölben Apával kavicsokat dobáltunk a Duna vízébe :) Potty!
A játszótéren a csúszdát nem lehetett már használni, mert úgy fel forrósodott a fém része, hogy elég kellemetlen lett volna a kis fenekemnek és a lábaimnak :(
A homokozóban, játékok hiányában, kölcsönkértem egy-kettőt az ott játszó gyerkőcöktől és lapátolhattam egy kicsit a homokhalomból.
Annak ellenére, hogy ilyen forróság van hazánkban, és ilyenkor már otthon Anya riadót is fúj, elég sok kisbaba kint játszhatott a napon.
Mi viszont siettünk az autóhoz, mert ott várt minket a felkockázott, jégbe hűtött sárgadinnye! Anya jól bevizezett egy textil pelenkát és turbánt kötött a fejemre. Apa meg a nyakába kapott és uzsgyi, már szaladtunk is, a napocska elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése