Anya kinézett nekem egy kék színű baseball sapit... méret próbálgatás közben az eladónéni is megdicsérte, hogy milyen jól áll nekem a sapka és közben ámulta a gyönyörű szemeimet.
Ettől kezdve én is kedvet kaptam... észrevettem, hogy több sapi is elérhető magasságban van kiakasztva... először egy szürke tányérsapkát próbáltam fel... Anyáék lebeszéltek róla, mert nem volt jó a fazonja.
Megláttam a SAPKÁT, egy terepmintás katona sapkát és eldöntöttem ez lesz az én sapkám. Fel-le rohangáltam az üzletben, próbafülke tükörről próbafülke tükörre. Közben Anyáék, újra és újra feltették a kérdést, hogy a kék baseball sapka, hogy tetszik nekem!? Nekem, ez kell!!! Közben fogtam a fejemen lévő katona sapit, nehogy elveszítsem, a nagy rohanás közben.
Anya próbálta megmagyarázni, hogy nincs ilyen típusú és színű ruhám még... később oviskoromban majd kaphatok... hajthatatlan... Anya tudta, ha rám erőltetné most, a kék baseballsapkát, akkor azt meggyűlölném. Így visszatettük mindkettőt a helyére! Sírtam, hogy nekem kell az a katonai sapka. Anya úrrá lett a kezdődő hisztimen és a kijárathoz érve, amikor felültem a leparkolt mocimra, már felejtésbe merült a sapka story.
Aztán még jött egy kis kitérő sült krumplizás a McDonald's-ban és a tölcséres McFreeze-vel a kezemben elgördültünk a játszótérre.
Aztán persze, otthon a Papának is ecseteltem, hogy milyen katona sapkát próbáltam és milyen G.I. Joe leszek :o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése