Májusban rajzanak a cserebogarak, s még mielőtt lemaradtam volna a megfigyelésről, végre volt lehetőség, hogy megtapasztalhattam milyenek is valójában!
A vacsit is későbbre időzítettük, utána kimentünk a kertbe és vártunk...
Apával még kergetőztünk egyet és ekkor hatalmas rotorra emlékeztető hangra lettem figyelmes és arra, hogy egy hatalmas darázsnak tűnő bogár repül felém, aztán elkezd követni mélyrepülésben.
Rettenetes élmény volt!!! Sikításból ordításba váltottam át, utána visítva menekültem Apuhoz: "APA!!! Darázs megfog megcsíííííííííípni!"
Elmagyarázta nekem, hogy amit (láttam, de inkább) hallottam, az nem zümike volt, hanem cserebogár. Ő neki ilyen nagy hangja van, viszont legalább nem csíp meg és nem bánt :)
Előkészítettük Anyával a bogárnézőmet, hogy közelebbről is megfigyelhessem a cserebogarat. Felkapcsoltuk az ajtó előtti kinti lámpát, mert a fényre jobban jönnek a bogárkák is.
Tényleg nem kellett sokat várni, mert rögtön, kettő is körözött mellettünk. A biztonság kedvéért, Anya lábait átkarolva elbújtam és megvártam, amíg Apa beleteszi a tartályba a cserebogarat.
Eztán előbújtam nagy bátran és a kezeimbe emeltem a nézőkét. A nagyító mögött, hatalmas szemekkel találkoztam, amitől úgy megijedtem, hogy eldobtam mindent a kezemből és újra menekülőre fogtam!
A nagy kalandtól feldobódva, cserebogár nélkül, mentem lubickolni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése