Én ezalatt, még megnéztem Apával, egy dinós mesét a konyhában...
Apu gondolt egyet - Anyuval meg sem beszélte, csakis velem egyeztetett -, hogy levágja még fürdés előtt a hajamat, ahogyan nyáron szoktuk a nagy melegben.
Apa kicsempézte a hajvágót, a fürdőszoba mellöl, egy műanyag vödörrel együtt...
Persze Anyának, azt mondta, hogy azért kell a vödör, mert kiöntött a konyhában vizet.
Ez most kegyes hazugság volt, vagy vicc az Ő részéről!? Egyszerű meglepetés, vagy aljas hajvágás!?
Anyukám nem így élte meg, amikor Apa bevitt engem a fürdőszobába és meglátta a (nincs) "hajamat"...
Anya majdnem elkezdett sírni...
Elcsukló hangon, bánkódva mondta, hogy miért pont fényképezés előtt csinálta, ezt velem Apukám.
Próbáltam vigasztalni Anyut: "Anya, kinő a hajam!", - legyintettem, s közben simogattam a fejemet, mert igaz régi, de mégis új érzés volt megint, végig simogatnom a kobakom.
Anyában kavarogtak az érzések, láttam, hogy nagyon pipa Apára, de Anya rám mosolygott és azt mondta: "Egy szerencse, hogy nagyon szép pofid van Édesem! Nem értem, miért pont a fényképezés előtt kellett, ezt csinálnia Apádnak!!! Nyáron OK, a kánikulában, de most..."
Derült égből villámcsapás! Ahogyan megjelentem, szinte kopaszon Anya előtt... |
Anya gondolatai... |
Apa magyarázkodása... |
Anya szemében a remény, miközben rámosolyogtam és vigasztaltam :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése