Mindenszentek és halottak napja
A hagyomány szerint november elseje mindenszentek napja, amikor a szentekről, a mártírokról és a paradicsomban üdvözültekről emlékezik meg a nyugati keresztény világ, míg november másodika a halottak napja, amikor az elhunytakról, illetve a hagyomány szerint mindazon halottakról emlékezünk meg, akik még nem üdvözültek a mennyországban. Az ünnepet a nyugati keresztény egyházban 609-től (más források szerint 610-től) május 13-án, illetve Pünkösd utáni első vasárnap tartották. Ezt a dátumot tette át III. Gergely pápa (731-741) november elsejére, hogy az ünnep egybeessen az aratás végét és az óévet ünneplő kelta pogány samhainnal, melynek mai legfontosabb leágazása a halloween.
Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén, így Magyarországon is mindenszentek napján az emlékezők kilátogatnak a sírokhoz, rendbe hozzák és virággal díszítik azokat, illetve gyertyát gyújtanak a halottak emlékére. Kisebb falvakban, illetve településeken nálunk is él még számos népi hagyomány. Sok helyen például a Mindenszentek hetében munkatilalom volt, így tilos volt télire káposztát gyalulni, mert úgy tartották, hogy megromlik. Egy hiedelem szerint, aki virágot szakított más sírjáról, azt elvitte a halott, az égő gyertyát pedig nem volt szabad más sírjára tenni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették, átszáll a másik lelkére. A november 2-i halottak napja a mindenszenteknél jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés és az értük való közbenjárás a purgatórium katolikus hittételén alapszik: azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és teher van még lelkükön, Isten színe előtt tisztulniuk kell.
Koponya ünnepe Mexikóban
A Mexikóban - és különféle változtatásokkal egész Latin-Amerikában - gyakorolt hagyomány eredete alapvetően azték, a katolikus rituálékkal később keveredett. Utóbbinak köszönhető, hogy az ünnepet november első két napján tartják, ugyanis az aztékoknál az Augusztus volt a halottakról való megemlékezés hónapja. A mexikói hagyomány szerint a megemlékezők ajándékokkal halmozzák el a halottakat, a halott gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek gyakran tequilát raknak a sírokhoz, a virágok pedig arra szolgálnak, hogy odacsalogassák a halott szellemeket. A halottaknak szánt ajándékokat, ételeket a családok otthonukban is kirakják, közben pedig a halottról szóló anekdotákat, történeteket mesélnek egymásnak.
Samhain az Íreknél
Mivel a kelta ünnepeket mindig előestétől számítjuk, ezért Samhain ünnepe október 31-én este kezdődik.
Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnep. A legjelentősebb ünnep a kelták számára.
Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnőttek is ijesztő maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hősének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon.
Akárcsak nálunk a regősök Karácsony-Újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendőbelinkről, házasságról, a várható éves időjárásról és egyáltalán, a jövő évben várható szerencséről tájékoztatják a kíváncsi kérdezőt.
Jelentése: "nyár vége". A kelta évkezdő nap, a tél kezdete. A kelták két évszakra osztották föl az évet: a tél Samhain estéjétől Beltane (május 1.) estéjéig tartott, a nyár kezdetéig. Az ünnep más elnevezései: Halloween, Hallowmas, All Hallow's Eve, Mindenszentek Napja, Halálünnep. A legjelentősebb ünnep a kelták számára.
Az óesztendő végét, az új év kezdetét jelöli. A kelták hite szerint ezen az éjszakán egészen könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és evilág közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny könnyedén fellibbenthető. A halottak szellemei eljönnek hozzánk. Ezért gondoskodnunk kell szeretteink szelleméről: megvendégeljük őket, őrájuk is gondolunk, külön terítéket szolgálunk fel számukra a vacsoránknál. Különösen azoknak, akik az elmúlt év során távoztak közülünk. Az írek régi hite szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle jó, vidám, de ártó, gonosz lények is. Ez utóbbiaktól megóvhatjuk magunkat, ha ijesztő képűre faragott töklámpást állítunk az ablakunkba, udvarunkba, kertünkbe, amelynek belsejébe egész éjjel égő gyertyát állítunk. Ugyanezt a célt szolgálja a maskarás fölvonulás is, ez a szokás most is él az angolszász országokban, ahol leginkább Halloween néven ünnepelnek, és gyerekek is, felnőttek is ijesztő maskarákba öltöznek, (többnyire az épp aktuális horrorfilm hősének képmását öltve), így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. - Az eredeti kelta szokás szerint csak a felnőttek mulattak ily módon.
Akárcsak nálunk a regősök Karácsony-Újév környékén, az írek is házról házra jártak csoportosan kántálva, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket, némi kis megvendégelés, fizetség fejében.
Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Ilyenkor a család körbeüli a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek, vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásos, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat. A jóslások hasonlóak a mi szilveszteri szokásainkhoz: jövendőbelinkről, házasságról, a várható éves időjárásról és egyáltalán, a jövő évben várható szerencséről tájékoztatják a kíváncsi kérdezőt.
A varázséjszaka gyümölcse az alma. Ami, mint tudjuk, a termékenység, az élet szimbóluma, Vénusz, Aphrodité, Iduna és más anyaistennők attribútuma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll: Perszephoné gránátalmamagokat evett, így lett az alvilág királynője Hádész, a holtak birodalmában.
Néhány almajóslás Samhain éjjelére: aki először almába harap, az lesz az első az év során, aki házasságot köt. Ha egy szép, egészséges, hibátlan piros almát meghámozunk óvatosan úgy, hogy a héja egyetlen összefüggő csíkban maradjon, és ezt a héjat bal kezünkkel óvatosan hátrahajítjuk jobb vállunk fölött, akkor az almahéj-tekervényből kirajzolódik igaz szerelmünk neve.
Skóciában köveket tesznek a tűzbe ezen az éjszakán. Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következő évben- mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomba.
Néhány almajóslás Samhain éjjelére: aki először almába harap, az lesz az első az év során, aki házasságot köt. Ha egy szép, egészséges, hibátlan piros almát meghámozunk óvatosan úgy, hogy a héja egyetlen összefüggő csíkban maradjon, és ezt a héjat bal kezünkkel óvatosan hátrahajítjuk jobb vállunk fölött, akkor az almahéj-tekervényből kirajzolódik igaz szerelmünk neve.
Skóciában köveket tesznek a tűzbe ezen az éjszakán. Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következő évben- mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomba.
A Samhain egyik legjellegzetesebb szimbóluma a töklámpa. Eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől - akik mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
A töklámpást is az ír folklórnak köszönhetjük. Amint a mese mondja, egy Jack nevű ember (aki csaló volt és hírhedt volt iszákosságáról is) felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán Jack belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett: nem tudott lemászni. Megegyeztek, hogy ha Jack leengedi, soha többé nem kísérti meg. Így is lett. Miután Jack meghalt, nem engedték be a Mennybe bűnei miatt, de a Pokolba sem nyert bebocsátást imént említett tréfája miatt. Kapott viszont az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába, hogy tovább tartson.
Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt. Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul.
A Samhain igazi értelme, jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat fölidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, egyúttal előretekintés, az érkezők fogadása. "Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érezni akarót" - soha ennél alkalmasabb időpontot! Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket., "vendégül látjuk" őket, megtiszteljük, majd békében elbocsátjuk, hogy aztán nyugalomra találjanak és figyelhessünk az új történésekre.Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett tökből kezdték kivájni lámpásaikat, azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt. Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul.
Halloween Amerikában
A halloween (elnevezése az angol "All Hallows Eve"-ből származik, ami mindenszentek előestéjét jelenti) Amerikában a huszadik század folyamán öltött nagyipari méreteket, a filmforgalmazók előszeretettel időzítik erre a napra a horrorfilmek bemutatását, egy felmérés szerint pedig az Egyesült Államokban a felnőttek nyolcvan, a gyerekek kilencvenhárom százaléka vesz részt aktívan a halloweeni házalásban, az eredetileg halottakat idéző népünnepély pedig simán megfér például az Elvis Presley-kultusszal is, és egyáltalán nem csak azért, mert a Király már meghalt. (A popkulturális keveredés azonban oda-vissza igaz, ugyanis az Egyesült Államok Mexikóhoz közeli részein, például Texasban, szintén gyakori a mexikói módon megtartott halottak napja).
Amerikába pedig az ír bevándorlók telepítették be a 19. század elején a halloween hagyományát, aminek az eredetijét náluk samhainnak hívják még mai is, és még a kifaragott tök is tőlük származik. Ezzel vissza is tértünk a kezdetekhez, részben be is záródik a kör, ha azt vesszük, hogy annak idején, közel ezerötszáz évvel ezelőtt a mindenszenteket a nyugati keresztény egyház ír nyomásra (bár ebben nem mindenki ért egyet) tette át a pünkösdhöz köthető májusi időpontról november elsejére, mely ma már az egész nyugati keresztény világban a halottakról való megemlékezésnek szentelt nap, és amely a pogány kelta hagyományok szerint az aratás végét, azaz az új év kezdetét jelölte, a halottkultusz jegyében.
Obon ünnepe Japánban
A régi holdnaptár szerint a hetedik hónap 13. napján kezdődő háromnapos Obon (お盆) ünnep - amelynek gyökerei több ezer évvel ezelőtt az akkori közép-ázsiai kultúrában eredtek - a buddhizmus terjedésével a 8. század környékén jutott el a szigetországba. A legnagyobb japán buddhista felekezet, a Shingon iskola tanítása szerint ez az a időszak, amikor az ősök szellemei visszatérnek világunkba és meglátogatják élő utódaikat. Családok ezrei kelnek útra ilyenkor, hogy az ünnep első napján felkeressék szeretteik sírhelyét.
Japán egyik legnagyobb vallási ünnepe, az Obon alkalmából, a világháborúban elesettekre emlékezve lampion úsztatást rendeztek a császári palota északnyugati részén húzódó népszerű csónakázó hely, a Chidorigafuchi vizén. Az esemény résztvevői körülbelül 700 apró lampiont helyeztek a vízre, hogy azok - a buddhista hiedelem szerint - fényükkel visszavezessék az ősök lelkét a túlvilágra.
Qingming ünnep Kínában
Kínában legtöbbször április 4-ére vagy 5-ére esik a Hold állásától függően megállapított kínai halottak napja, a Qingming, azaz a sírsöprögető ünnep. Rendbe teszik a családi sírokat, kirándulnak, papírsárkányt eregetnek. Ételeket, gyümölcsöket, bort helyeznek el a sírokon, és speciális papírpénzt égetnek.
A kínai naptár hetedik havának tizennegyedik napján tartják a kínaiak az úgynevezett szellemünnepet, ezen rituálisan adakoznak az elhunytaknak, ételt és ajándékokat adnak nekik, valamint pénzt is égetnek, hogy a szellemeknek ne kelljen szűkölködniük a túlvilágon. Bizonyos források szerint egyes kínai területeken szokás temetéseken nevetni és tapsolni, hogy a halott szelleme ne lássa hozzátartozói szomorúságát, ami megnehezítené számára a távozást, és az élőknek sem gyűlik meg a bajuk az itt ragadt lélekkel.
A kínai naptár hetedik havának tizennegyedik napján tartják a kínaiak az úgynevezett szellemünnepet, ezen rituálisan adakoznak az elhunytaknak, ételt és ajándékokat adnak nekik, valamint pénzt is égetnek, hogy a szellemeknek ne kelljen szűkölködniük a túlvilágon. Bizonyos források szerint egyes kínai területeken szokás temetéseken nevetni és tapsolni, hogy a halott szelleme ne lássa hozzátartozói szomorúságát, ami megnehezítené számára a távozást, és az élőknek sem gyűlik meg a bajuk az itt ragadt lélekkel.
(Ha már a temetéseknél tartunk, egy érdekesség: az afrikai Ghánában bizonyos tárgyakról mintázott, például hal, rák vagy repülőgép alakú, színes, úgynevezett "fantáziakoporsókba" helyezik a halottakat).
A kínai néphagyományból eredő szellemünnepet, amit ma már sokan kínai halloweennek hívnak, az évszázadok során erősen összefonódott a buddhista ullambanával, mely viszont kifejezetten az öröm ünnepének, illetve havának számít a buddhista vallásban. A hetedik hónap tizenötödik napja ugyanis Buddha örömteli napja. A hagyomány indiai eredetű, később lett csak kínai színezete és keveredett össze a két ünnep.
Minden évben tavasszal a kínaiak köszöntik a Napot, ez a qingming ünnep. Ilyenkor szokás felkeresni a családi sírokat és azokat letakarítani, lesöpörni (saomu).
Általában április 4-ére vagy 5-ére esik a kínai halottak napja. Ezen a napon az emberek a város közelébe utaznak, megemlékeznek elődjeikről, takarítják a sírokat, kirándulnak vagy fákat ültetnek, és az ország különböző részeiből érkező emberek és a külföldön élő kínaiak képviselői leróják kegyeletüket Huangdinak, a kínai kultúra megteremtőjének sírjánál. Egyes térségekben az ördög ünnepének nevezik ezt a napot, a temetőben az emberek speciális papírpénzt égetnek.
A legenda szerint a qingming ünnep a Han-dinasztiából (időszámításunk előtt 206-220) ered, a Ming- és Qin-dinasztiában (időszámításunk előtt 1368-1911) nagyon népszerű volt a szokás: az emberek nemcsak papírpénzt égettek a temetőben, hanem az élelmiszert is vittek oda.
A szokás máig is fennmaradt. Jelenleg a qingming ünnepen az emberek együtt el szoktak utazni a mártírok sírjához, ahova virágkoszorút helyeznek el, s fenyőfát ültetnek a mártírok tiszteletére.
A qingming ünnep tavasszal van, megemlékeznek az elhunytakról, azonban a hosszú idők alatt belekerült ebbe az ünnepbe a szórakozás is. Például tanqingt járnak, vagyis kirándulnak, egyes térségekben a napot taqing ünnepnek nevezik.
Ezen a napon egyes lányok és nők kirándulva friss zöldséget szednek, amiből a húsos táskát készítenek.
Ezen a napon az emberek előszeretettel eregetnek papírsárkányt. A qingming ünnep idején (tavasszal) kezdik meg az emberek a földművelést, ezért szoros kapcsolatban van a nap és a mezőgazdasági munkák között. Egy szokás szerint a qingming ünnep előtt fákat ültetnek.
Régebben a qingming ünnep idején az emberek faültetési rendezvényeket szerveztek. A régi vers így szól erről: az utca tele van zöld fákkal, amelyek hasonlítanak a füsthöz, ez azt mutatja, hogy megérkezik a qingming ünnep.
Minden évben tavasszal a kínaiak köszöntik a Napot, ez a qingming ünnep. Ilyenkor szokás felkeresni a családi sírokat és azokat letakarítani, lesöpörni (saomu).
Általában április 4-ére vagy 5-ére esik a kínai halottak napja. Ezen a napon az emberek a város közelébe utaznak, megemlékeznek elődjeikről, takarítják a sírokat, kirándulnak vagy fákat ültetnek, és az ország különböző részeiből érkező emberek és a külföldön élő kínaiak képviselői leróják kegyeletüket Huangdinak, a kínai kultúra megteremtőjének sírjánál. Egyes térségekben az ördög ünnepének nevezik ezt a napot, a temetőben az emberek speciális papírpénzt égetnek.
A legenda szerint a qingming ünnep a Han-dinasztiából (időszámításunk előtt 206-220) ered, a Ming- és Qin-dinasztiában (időszámításunk előtt 1368-1911) nagyon népszerű volt a szokás: az emberek nemcsak papírpénzt égettek a temetőben, hanem az élelmiszert is vittek oda.
A szokás máig is fennmaradt. Jelenleg a qingming ünnepen az emberek együtt el szoktak utazni a mártírok sírjához, ahova virágkoszorút helyeznek el, s fenyőfát ültetnek a mártírok tiszteletére.
A qingming ünnep tavasszal van, megemlékeznek az elhunytakról, azonban a hosszú idők alatt belekerült ebbe az ünnepbe a szórakozás is. Például tanqingt járnak, vagyis kirándulnak, egyes térségekben a napot taqing ünnepnek nevezik.
Ezen a napon egyes lányok és nők kirándulva friss zöldséget szednek, amiből a húsos táskát készítenek.
Ezen a napon az emberek előszeretettel eregetnek papírsárkányt. A qingming ünnep idején (tavasszal) kezdik meg az emberek a földművelést, ezért szoros kapcsolatban van a nap és a mezőgazdasági munkák között. Egy szokás szerint a qingming ünnep előtt fákat ültetnek.
Régebben a qingming ünnep idején az emberek faültetési rendezvényeket szerveztek. A régi vers így szól erről: az utca tele van zöld fákkal, amelyek hasonlítanak a füsthöz, ez azt mutatja, hogy megérkezik a qingming ünnep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése