A Cserhát dobos, hegyes, erdős vidéke gyönyörű táj volt, pláne így színesen, ősszel.
Benne pedig a girbe-gurba utcácskák, amik olyan lejtősek voltak ám...
Muszáj volt még elmenni motorozni is :)
Apuék féltettek, mert a nagy hideg miatt már nem bírtam felvenni a téli sapkámra a bukósisakot és ennek hiányában nagyon megüthettem volna magam. ha borulok egyet.
A temető melletti utcában, a dombtetőről indulva legurultam EGYSZER :) Apa karjaiba.
Aztán kikötöttem Apának, hogy szeretnék (még)
"Apa EGYSZER legurulok, KÉTSZER!" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése