Az összes ereszcsatorna lefolyó rendszerek csövére felfigyeltem és mindig hozzáfűztem, s egyben megkérdeztem, hogy "Ez is lefolyik a Dunába!?"
A legalább 30-40 perces menetel alatt, több tucatnyi üzlet előtt elhaladtunk és én minden egyes üzlet előtt megkérdeztem Anyát, hol a Mamát, hogy: "Ez mi?"
Volt hamburgeres bódé, virág üzlet, csatorna, víz -gáz -és fűtés szerelvény üzlet, fénymásoló, csatorna, szépségszalon, fodrászat, pékárú bolt, mélygarázs és csatorna.
A csatornacső azért tetszett ám annyira, és azért kérdezgettem állandóan, mert mertem remélni, hogy Anya egyszer talán azt válaszolja, hogy tűzoltórúd és felmászhatok rá, aztán meg lecsúszhatok róla...
Anyáék nem győztek válaszolni nekem, mert azonnal kíváncsian vártam a következő válaszukat :)
Sok-sok, kis apró boltocska, ami mind kíváncsibbá tett engem.
Egy eladónéni is felfigyelt, hogy milyen okosan következtettem arra, hogy a napernyő tartójában víz volt és a Papa pedig homokkal töltötte meg, hogy ne fújja el a szél.
A piacon nagy volt a forgatag, sokan voltak. Vettünk Napvirágot Anyának, sárgabarackot, epret, sárgarépát, újburgonyát... és a Papa régi osztálytársánál a "Kis Kabos" Karcsi bácsinál felállhattam a mérlegre, amin a nagy zsák burgonyákat mérik!
14,5 kg vagyok ruhástól szandálostól :)
Mama éppen tökmagos pogit vásárolt nekem, Anyuval vártunk rá és egy szintén nagymama megkínált engem is a pogácsájukból, amit az unokájával majszoltak. Megköszöntük a pogácsát, fincsi volt. Intettem egy Pá-t a kisfiúnak és a mamájának, mert ideje volt a nagy meleg előtt vissza érni a Papához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése