Mostanában egy kissé, só hiányban szenvedek..
Nekem kell, ez az ásványi anyag és kész!
Anyu elég sószegényen süt-főz, hogy vigyázzon az egészségemre.
Meg kell, hogy mondjam, nemrégiben igazán rákaptam az ízére :)
Ahogy meglátom a sótartót, óvatosan körbe sasolok, s ha már tiszta a terep, akkor lapos kúszásban oda settengetek az üvegcséhez és már szórom is a markomba, hogy onnan felnyaljam a finom ásványi anyagokat. Általában rögtön lebukom - Anyu tetten ér és lőttek a sónyalásnak-,de ha elég ügyes és rafinált vagyok, akkor ízbimbóim kitágulnak a kulináris élvezetre.
Függőségem még arra is ráébresztett, hogy tovább fejlesszem a nyelvtechnikámat. Rájöttem még arra is, hogy a bőrünk felszínén is található még só (ásványi anyag), ha nem jutok hozzá az apró fehér kristályokhoz, akkor Apuékat csók-nyalom meg suttyomban, ezt télen úgy sem lehet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése