Farkas bácsi ne egyél meg, ... mit sem érek!

Anyukámnak elmeséltem, hogy az óvodában, milyen farkasos mesét hallgattunk meg az óvónéni előadásában.
"Farkas bácsi ne egyél meg, ... mit sem érek! Menj hát, mordul rá a farkas... "
Anyunak annyira tetszett, ahogyan előadtam az idéztet a meséből, hogy teljesen odáig volt és vissza! 
Azonnal meg is kereste, az egész mesét...

A három kecskegida


Patak partján tarka rét, van ott friss fű épp elég.
Három gida, kecskegyerek lakmározik, ihat-ehet.
A legkisebb: Picurka, mint az öklöm akkora.
Nagyocska a második, ő már nagyobb egy kicsit.
A harmadik jól megnőtt, Óriáskának hívják őt.
Hegyes szarvú, dölyfös fajta, farkas őt meg nem riasztja.

Kecskemama reggelente elővette kosarát,
kiballagott a piacra s hozott hat fej káposztát.
Adott egyet Picurkának, Nagyocskának kettőt,
Óriáska hármat kapott, mivelhogy úgy megnőtt.

Megette a káposztáját Picurka, s vékony cérnahangon ezt mondta:
Éhes vagyok, mek-mek-mek, kérek szépen még egyet!
Megette a káposztáját Nagyocska, s rendes gidahangon ezt mondta:
Éhes vagyok mek-mek-mek, kérek szépen még egyet!
Megette a káposztáját Óriáska, s vastag kecskehangon ezt mondta:
Éhes vagyok mek-mek-mek, kérek szépen még egyet!

Több káposztám nincs nekem,
hanem ott a tarka rét, van ott friss fű épp elég.
Menjetek ki, legeljetek, tömjétek meg bendőtöket!

Három gida, kecskegyerek, azon nyomban útnak eredt.
Legelöl ment Picurka, utána ment Nagyocska,
s a sor végén mek-mek-mek, Óriáska lépeget.

Mentek-mentek-mendegéltek, míg a kis patakhoz értek.
Híd visz át a víz felett, s a híd alatt, zöld bokorban, gonosz farkas szendereg.
Nem tudta ezt Picurka, s rálép a kis fahídra.
Reccs-reccs-reccs így a híd, gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad, ki zavarja álmomat?
Én vagyok, Picurka, öklömnyi kis gidácska.
Gida, mondod, kecskefi? Ha-ha, jó kis reggeli!

Picurka, jaj nagyon fél, rossz farkashoz így beszél:
"Farkas bácsi ne egyél meg, kicsi vagyok, mit sem érek!
Menj hát, mordul rá a farkas, álmom többé ne zavarjad!
Fut Picurka esze nélkül, farkas szenderedni készül.

Ámde ekkor Nagyocska rálép a kis fahídra.
Reccs-reccs-reccs, így a híd, gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad, ki zavarja álmomat?
Én vagyok, Nagyocska, éhes sovány gidácska.
Gida, mondod, kecskefi? Ha-ha, jó kis reggeli!

Nagyocska, jaj, nagyon fél, rossz farkashoz így beszél:

Farkas bácsi ne egyél meg, sovány vagyok, mit sem érek!

Menj hát, mordul rá a farkas, álmom többé ne zavarjad!
Fut Nagyocska esze nélkül, farkas szenderedni készül.

Ámde ekkor Óriáska rálép a kis fahídra.
Reccs-reccs-reccs így a híd, gonosz farkas felordít:
Hídon által ki halad, ki zavarja álmomat?
Óriáska halad erre, hegyes szarvú, bátor kecske!
Akármilyen bátor vagy, téged bizony felfallak!
Szól a farkas, s előugrik, alvással már nem törődik.

Óriáska sem retten meg, farkas felé ugrik egyet,
hegyes szarvát beledöfi, éppen csak, hogy le nem löki!
Farkas ordít, vonyít, liheg: Megállj kecske széjjeltéplek!
Ámde ekkor Óriáska nagyot döf az oldalába.
S a farkas a kis hídról, mint a madár, úgy repül.
Csobban a víz, nagyot loccsan, s a hideg hullámokban,
ordas farkas, gonosz farkas dúlva-fúlva elmerül.

Patak partján tarka rét, van ott friss fű épp elég.
Három gida, kecskegyerek, lakmározik, ihat-ehet.
Meg is tömik bendőjüket, estefelé hazatérnek.
Legelöl megy Picurka, utána megy Nagyocska,
s a sor végén mek-mek-mek, Óriáska lépeget.