Óvoda után nem felmentünk fel a Nagyiékhoz, bár Papa is lejött értem az oviba, de nem szerettem volna, ha ő is velünk tart. Pedig fagylaltot ajánlott előtte...
Anyával ketten mentünk el a Horváth cukiba, fagyit kértem és egyből fellógtam az emeletre, ahol a piros puffokra vetettem magam :)
Szerettem volna bemenni a játszóházba, - ahová kisebb koromban párszor elvitt Anyu- de a játszótérre csalt el Anya és a sétányra, hogy ebben a szép őszi időben kint legyünk.
Később benéztünk a Hajniékhoz is, elmentünk még vásárolni és a zöldségeshez is. Már indultunk haza és újra a Sugár-nál jártunk az árpád útnál, a kereszteződésnél, amikor elestem a rolleremmel és nagyon megütöttem a jobb könyökömet...
Sírtam, visítottam - ezt Apa végig hallotta a telefonban, mert ép előtte hívta fel Anyut, hogy mi van velünk, HÁT EZzzz - nagyon vérzett a könyököm :(
Anya egyből megölelt, majdnem elejtett a kezéből mindent. Annyira fájt ez a sérülés, hogy nagyon bátornak kellett lennem, hogy abba hagyjam a sírást.
Felértünk egy pár perc alatt, de nagyon hosszú időnek tűnt, míg odaértünk a Papáékhoz.
Víz, sírás, Betadin, sírás, Bepanten, gézlap, ragtapasz... rajta van a kötés, már nem is sírok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése