Még a Papáéktól is megkaptam előre a bob-ot, amit vettek nekem, hogy használjam, amíg van (akad) hó és lehetséges.
Út közben elkezdett esni az eső is, aztán kisütött a nap, és az égbolt még szivárványt is rajzolt az égre, amikor Gyöngyös felé jártunk már.
Már Mátrafüreden megbizonyosodtunk arról, hogy röpke egy hét alatt, a hó vastagsága nagyon csekélyre apadt. Sőt valahol, teljesen el is olvadt :/
Újra meg kellett állnunk Galyatetőn, hogy lássuk ezt a szemet gyönyörködtető panorámát...
Akkora szélvihar keveredett, amikor kiszálltunk az autóból, hogy majdnem felkapott minket (Mátét és engem csak) a szél. Azért lesétáltunk az egyik utcán, ahol egy mókuska ugrált éppen át a túloldalra.
Átvágtunk a szűz havon, ami jegesre is fagyott a focipályánál és ekkor visszafordultunk.
Persze nekem mindig az kell, ami a Máténál van :) Egy jegesre fagyott hóbuckát rugdosott előre, amivel én hógolyózni szerettem volna.
DE VAN MÁSIK, mondta Anya, kissé porhanyósabb is....
Máté! Most repül a ... :)
A Mátraszentimrei pályát most meg se találtuk, s Mátraszentistvánon csak sípálya van, ezért ott tilos a csúszka.
Azért akadt egy kis dombocska, ahol kiugráltuk magunkat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése