Nem igen ragaszkodom és nem alakult ki nálam függőség, a finom puha plüss barátaim felé, viszont jókat játszom velük, akármilyen játék legyen is az.
Kisebb baba koromban teljesen elég volt az a fajta szeretet, ami a kötődéssel jött, a mindennapjainkba Anya és én közém. Ez az érzés csak felerősödött, a sokáig elhúzódó szoptatással is. Az az odafigyelő szeretet, amit kaptam tőle sokkal bátrabbá tett, ahhoz hogy egymagam találjam fel a dolgok lényegét. Tudom Anya messziről figyeli minden huncutságom és hagyja, hogy kibontakozzam.
Apa még ennél is többet megengedett sokszor, vakmerő férfi bátorságára utalt. Ölelés terén, Ő sokkal bújósabb, mint én eddig voltam. Talán ebből alakult ki nálam, ez a szeszélyes viselkedésem is, hogy néha eltolom magamtól az ölelő kezeket. Apához bebújni a meleg ágyikóba, na az a legklasszabb dolog a világon!
Nálunk nincs majomszeretet viszont az ölelésekből mostanra már, soha nem elég!!!
Anya szerető és ölelő angyali szárnyai alatt magamhoz térni, amikor felkelek az legölelőbb érzés a kicsi lelkemben!
Anya mindig érzi miből mennyi és mikor elég már. Szeretet, ölelés, érintés, puszik, csókok SZERETEM!
A hőérzékelést hamar megtanultam. Télen kint a hideg hó és jég és egyenlőre bent a langyos fürdővíz és a forró vasaló, tűzhely, vízforraló, amire mind, mind vigyázni kell ám!
A tapintási fázis, azaz a simogatások nap, mint nap egyre fontosabbak nekem és jobban érdekelnek, fejlődésemnek ebben a szakaszában. A kis tudós énemet elővéve tapintgatom a kezembe kerülő tárgyak felszínét, kontúrjait, súlyát. Hol érdes, sima, rücskös, bársonyos, nedves, sikamlós, ragadós, mind mind még több tanulni való dolgot vonz maga után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése