Reggeli után azonnal elindultunk, mert minél előbb a medencében szerettem volna már hűsölni.
Mára 37°C-ot jeleztek, de ez csak árnyékban érvényes :/
Amikor odaértünk, egyből elkezdtem a Pityuékkal dumcsizni. Pityu, a Papa bátyja, aki régen kukás autó sofőr volt, és óriási nagy ember, hiába, hogy lepacsiztunk, de kissé tartottam tőle, mert előre lefektette a játékszabályokat.
Ibi néninek egyfolytában főztem a vízben, a finomabbnál finomabb kávékat :)
Kaptam egy úszógumit is, amiben jókat lubickolhattam, aztán bejött a 3 +1, a ráadás.
Ép belekaroltam az úszógumiba az egyik kezemmel, aztán már nyomtam is fel magam a másik karommal, igen ám, de olyan lendülettel, hogy már bele is fejeltem a közepébe és onnan a medence mélyére kerültem. A lában beleakadt az úszógumiba és ezért nem bírtam időben feljönni. Pityu közvetlen mellettem volt a vízben és a magán akciómra, hála azonnal reagált és kiemelt engem a víz alól. Jó sokat nyeltem a vízből, de egy-két pislogás és öklendezés után, amikor magamhoz tértem, úgy néztem az Öregre, mint egy hősre!
Végül is Ő mentette meg az életem :)
Még ott maradtunk ebédre, meg egy kicsikét vissza merészkedtem a medencébe, aztán folytattuk az utunkat Hatvanba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése