Előre közlöm, hogy az undok gyerekeket nem szeretjük :/
Egy kisfiú dömperjével és markológépével játszottam, aztán jött és ő játszott vele tovább a homokozóban...
Anyu mondta nekem, hogy kérdezzem meg a kisfiút, hogy játszhatok-e vele együtt, közösen. Én bátran odamentem és megkérdeztem: "Játszhatok én is, a munkagépekkel?"
Nem válaszolt ...."? :/" ... megkérdeztem megint: "Játszhatom velük én is?"
Erre a fiú mérgesen odaszegte: "Ha még egyszer megkérdezed!..." (akkor mi lesz?)
Nem volt a játékhoz partner, így elmentem a mászóka irányába, de utánam jött (Apukája mondhatott neki valamit).
Most akkor menjek vele játszani? - gondoltam, de továbbra közömbös és elutasító volt a homokozóban és az autót sem adta kölcsön. Később még azt is hazudta, hogy a húga, nem adná oda a járgányokat, ezzel akart hárítani, mert nem volt mersze elmondani a saját érzéseit.
Meg azt is mondta, hogy én még ehhez kicsi vagyok! Na, erre (bepöccentem) visszavágtam, hogy: "Én nem vagyok kicsi, mert én már nagy vagyok!", de ő erre felbőszültem a mellkasát kinyomva, tologatott engem a homokozó széléig és nem értettem miért ennyire indulatos...
"Én vagyok a nagy, én már 5 éves vagyok!" - mondta ingerülten.
Én meg vigyorogva felpattantam a homokozó keretére és büszkén közöltem vele, vigyorogva: "Nem, én vagyok már a nagyobb!"
Rögtön abba hagyta, az irigy fiú a kakaskodást :)
Anyáék hangosan kacagtak a Mamával, hogy milyen furfangos vagyok! :)
Búcsúzóul (Apukája mondta neki, hogy köszönjön el), azért még egyszer beszólt: "Szia kicsi, bambino!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése