Igen, ez még mindig igaz :)
Már álmosabb voltam ma a kelleténél (az augusztus 20-ai tűzijátékot, tegnap este megnézhettem a TV-ben) és már harangoztak is. Közben még Anyuék az újonnan szerzet GALANT íróasztalt (amit ezer fityingért vásároltak meg, mert sérült volt) állították össze Apuval és a sok zsinórral gubancoltak még...
Azért fél szemmel Anyu figyelt engem, és ennek nem lett jó vége...
A rendőrautómat, a rollerem kormányáról ugrattam a levegőben, onnan persze hatalmasat zuhant lefelé az autó.
Csitt-csatt és Anya máris figyelmeztetett, ha még egyszer eldobom az autómat - mert ugye széttörhet és akkor annyi - elveszi tőlem.
A rendőr autó még egyszer ugratott és repült és csattttt!
Anya jött és kérte az autót. :/
Próbálkoztam a : "Anya megígérem, nem csinálok többet ilyet! :("
... de Anya elvette és csak annyit mondott, hogy figyelmeztetett és feltette a polc tetejére, holnapig.
Én magamon kívüli állapotba kerülve, sírtam és toporzékoltam, mert ez roppant mód nem tetszett nekem!!! Fürdeni sem akartam elmenni vele, ütöttem, visszarángattam a ruhámat, amit Ő szeretett volna levenni rólam, hogy gyorsan letusoljon. A víz sem nyugtatott meg, de a fogmosást is nagyon nehezen tudta kivitelezni.
Amikor rám került a kifogó, mintha egy lepellel rám szitálta volna Anyu a nyugalmat és elszállt a mélybe a hisztim is...
Apunak átadott, hogy vigyen be az ágyikómba és ekkor már röhögve dobtam a puszikat Anyu felé :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése