Anya elmondta, hogy elég hangos lesz, de ezt izgatottságomban, szinte meg sem halottam...
Ép hogy felterelték az embereket a focipályáról és máris kezdődött a tűzijáték.
Apának a nyakában ültem és úgy siettünk fel a színpad mellé.
Wow!!!
Nagyon gyönyörű volt a tűzijáték! Csodaszép színes, óriási csillagszórók...
Apa nyakából rövid időn belül lekérezkedtem, mert TÉNYLEG annyira hangos volt, hogy inkább a karjaiból figyeltem a színes eget. Egyre csak robbantak, a szebbnél szebb elemek és hullottak a szikrák lefelé a mélybe.
Úgy az 5. perctől már teljesen felettük lövelltek robbantottak és akkora ívben durrantak szét a rakéták, hogy ekkor tényleg berezeltem! Mondtam is Apának, hogy: "Menjünk el innen!"
Inkább az rémisztett meg a hangerő mellett még, hogy olyan érzésem volt minta ránk hullanának a lefelé hulló szikrák! Nem tartott túl sokáig, de nekem örökkévalóságnak tűnt, a vége, az biztosan!
Persze, hogy az volt a szüleim első kérdése, hogy milyen volt szerintem a tűzijáték!?
"Azt hittem, hogy ki jön belőle egy UFO!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése