2011. augusztus 3., szerda

Dörzsike

Hédivel és Anyával (én a gyerekülésben) átkarikáztunk az Északi összekötő hídon a Római partra - Anyáék régen, amikor itt laktak még, rengetegszer átkerekeztek, erre a klassz partszakaszra.
A Henire, amúgy is kellett még várni, így megálltunk csemegézni. Sorban cuppantottam be a szőlő szemeket, amikor is a Hédi megkérdezte Anyát, hogy kell-e neki a csokija. Szőlő, nem fogyott többet...
Szerettem volna kérni, de elmagyarázták nekem, hogy miért nem kéne még csokit ennem, a nagyok :/
Ekkor felcsillant szemekkel, radaromat beállítottam. Anya bringája a jobb oldalon parkolt, a Hédié meg a padnál mellettünk, a bal oldalon volt.
Könnyedén odaszóltam a Hédinek, nehogy gyanút fogjon...
"Hédi, Te is told át a másik oldalra, a biciklidet."
Amikor a Hédi a túloldalon járt, én szépen lassan odalopóztam a tasijához, de azért sietnem kellett, aztán kivettem belőle a CSOKOLÁDÉT :)


Anya már korábban észrevette szándékomat és mosolygott, jó nagyokat, hogy milyen dörzsölt kis fickó vagyok!!!
Már kaptam is, az illemet: "Nem illik más táskájába belenyúlni és turkálni!"
"Csak megakartam nézniiii....." Huncut mosollyal...

Nincsenek megjegyzések:

Tovább is van...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...