Az esküvő

Már annyira vártam, ezt a szombati napot... - elárulom, jobban, mint  a Tamásék :)
Apuék már beharangozták korábban, hogy Tamás unokabátyjának és a barátnőjének Hajninak megyünk az esküvőjére, ahová a motoros haverjaik is eljönnek.
Mondanom sem kell erre voltam a legkíváncsibb és ez érdekelt a legjobban (a motorok), aztán a buli és a torta :)
Állandóan be voltam sózva, mindig MOST (éppen akkor és azonnal akartam) szerettem volna menni, a Tamásék esküvőjére.
Az esküvő előtt (amúgy is már 2-3 napja esik az eső) ½ órával, amikor indultunk, úgy rákezdett odafentről ömleni az égi víz, mintha dézsából öntötték volna.

Az önkormányzati és a templomi szertartás alatt már türelmetlenül vártam, de hiányoltam is a sok motorost. Sajnos az ömlő eső sokukat négykerekűbe ültetett.
Hajniékkal lepacsiztam és gratuláltam nekik én is, életük végéig tartó, nagyon sok boldogságot!
Repült a csokor is...

... ilyen, amikor viccesen egy hímnemű kapja el :)

Aztán indult a násznép egymás után és egyfolytában nyomtuk a dudát :)
Veresegyháza felé vettük az irányt, mert ott volt megtartva a "lagzi", egy helyi étteremben.
Ahogy kiszálltam az autóból, azonnal felültem az egyik paripára :)

Fő a biztonság!

Aztán a trike-ot sem hagyhattam ki...

Bevezényeltek minket az asztalokhoz, a bejáratnál wellcom drink-el vártak, én is koccintottam pezsgővel,100 %-os almalével :)
Amíg Anya a mosdóban volt én lecsentem legalább három teríték elől a mézeskalács szívecskéket és befaltam őket, meg az apró sütik közül is párat.
Lassan a vacsora is megérkezett, de a levesből is alig tudtam már enni, a sok almalé megtette hatását.
A táncparketten pont akkor kapcsolták be a fényeket, forogtam és pörögtem a zenére. Folyamatosan csajoztam, táncoltam, futkostam és motoroztam. Mivel én voltam az egyedüli (kis) gyerek, el voltam halmozva mindenki figyelmével :)
Hollandiából is eljött a Tamás keresztanyukája, Juci néni és Apuék unokatesója a Szilvi és a férje is. Velük is lepacsiztam, de egy percre nem álltam meg, csak lassam ütemre kapcsoltam és bazsalyogtam egyet. Viszont a búcsúzásnál ( Ők korábban elmentek) lecsókoltam a rúzsát :)
Nagyon jól éreztem magam, a pincér lány, akit Barbinak hívnak, egy folytában a kívánságaimat leste, de én is sokat legyeskedtem körülötte. Vélhetően ezért is találtam meg, a gyönyörű halacskákkal teli akváriumot, a pult mellett.
Mindenkire rávillantottam a legszebb mosolyomat, amitől még egy-két fiú is elcsábult és tündérinek tartott.
A lányok közül többen kértek, hogy jöjjek vissza, mert szeretnék ha elvenném őket.
Tényleg, jó volt a buli is, mert úgy elfáradtam, hogy amikor a Papáék megérkeztek, már szopiztam is az ujjamat!