Reggel, amikor megérkeztünk a parkolóba, teljesen arról voltam meggyőződve, hogy a papáékhoz jöttünk, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem...
Mivel ½ 9 felé járt már az idő, így már nem volt idő felmenni a Nagyszüleimhez, nagyon sírtam ezért, hogy óvodába kell most mennem és nem lehetek a szeretteimmel, amikor nekem ehhez lenne inkább most kedvem.
Anyuék próbáltak vigasztalni, de ez nem sikerült senkinek sem...
Már bent, a csoportszobában feledkeztem meg arról, hogy hogy fáj az én kicsi szívem, de szerencsére a sok játék elfelejtették velem ezt az iszonyatosan fájó hiányt.
 |
| Az óvó nénink és a Dadusunk készítették nekünk, ezt a vidám alkotást :) |
Andi néninek, ma sokszor fogtam a kezét és vele beszélgettem inkább, a motorozás helyett.
Anyának mindig büszkén mesélem, hogy milyen konyhai kellékek és eszközök vannak, a kis konyhában. Van kenyérpirító és sajtreszelő is az oviban :)
Még nem tartok otthon, nagy beszámolókat a benti dolgokról, gyerekekről, de azt elmondtam Anyunak, hogy sárga ágyikóban aludtam ma.
Uzsonnázás után, már a kinti öltözőnél várt rám Apa és Anya!!! Amikor megláttam őket, hogy itt vannak értem és nem hagytak ám engem mégsem, itt ÖRÖKRE, azért átfutott a fejecskémen, hogy milyen rossz volt, hogy végleg nem ők vigasztaltak meg, hanem az óvó nénik...
Még ebben a boldog pillanatban átfutott a reggeli sírás-rívás, az agyamon, de egyben nevetve és elérzékenyülten futottam, sírva Anyu karjaiba. Öleltem és szorítottam Anyut és örültem, hogy Apa is ott van. Az átöltözés alatt a könnyeim is felszáradtak.
Még a Papa is ott várt az ovi előtt engem, egy jó nagy pacsit adtam a tenyerébe és indultunk hozzájuk :)
Amikor felértünk a lakásba, már a régi voltam minden tekintetben és kaptam a Mamáéktól egy szuper klassz, piros színű gitárt :)
Sajnos délutánra elkezdtem köhögni, mert összeszedtem egy ronda bacit a gyerekektől. Estére már az orrom is folyt jócskán.
Anya azt mondta, holnaptól ovi szünet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése