Szerettem volna megdobálni az uszályt, de erre nem kaptam engedélyt Anyától.
Pedig biztosan nagyokat zengett volna, amikor a fém óriáshoz dobom a köveket...
Persze így is, a kavicsok és a kiszáradt iszap dobálása remek móka volt:)
Szerencse, hogy a közel van hozzánk a Duna part és lejöttünk ide Anyával, mert nagyon jól éreztem magam!
Hazafelé is jól bírtam az utat, de buszra szálltunk, hogy időben a Mamáékhoz érjünk, mert az ebéd már biztosan nem rotyogott a fazékban :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése