Apára már biztosan nem ütök, sem a tánc nem tartozik az erősségei közé, sem a gyönyörű ív a tappancsán. Anyu nyomdokaiba lépve, na meg a kiváló minőségű cipőknek hála, a talptornának, az egész nap mezítláb rohangálásnak (fűben, homokban, kavicson) és az örökölt szép lábaknak köszönhetően, nem tudom mi az a lúdtalp!???
Szóval megszületett a NAGY kedvenc, az én talpamra formázva :)
Anya mutatóujjait segítségül hívtam, hogy ha repkedni támad kedve pingvinkének, akkor csak tegye és tovább táncoltam...
Szegény pingvin, egyik oldala kissé behorpadt :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése