2011. szeptember 20., kedd

Ez a ValóVilág

Kikerültem Anyukám szárnyai alól a való világba, ahol megtapasztalhatom szinte minden nap, hogy (milyen) ezerfélék a felnőttek, s a gyerekek...
Ma az óvodában, a markológépes kisfiútól (Zsombor) kaptam egy pofont, én vissza adtam neki, mert megvédtem magam, mire ő újra képen törölt. Odamentem a Marika nénihez és szóltam neki mi történt...

Ez én vagyok :) Színes és jószívű

Délután a Papáékkal elmentünk a Decatlon mellé, egy kicsit mozogni és ugri-bugrizni. Jót mászókáztam és teniszlabdát dobálgattam, ami fel volt erősítve egy kötélre. A focipályán egy nagyobb fiúval elkezdetem focizni, alig bírtam tőle leszerezni a labdát, mert olyan jól cselezett, de ez engem egyáltalán nem dühített fel :) Sőt még tanultam is, ahogy az előre hátra ugráló lábait elnéztem.
Később egy apuka is bejött a pályára a fiával focizni. Odamentem az apukához és megkértem, hogy: "Nekem is rúgod majd, a labdát!?" Erre, olyan rondán (indulatosan) és rövid elutasító választ kaptam, hogy: NEM!
Lebiggyedt szájjal jöttem ki a futball pályáról és rohantam Anyuhoz, hogy ilyen durván beszélt velem a bácsi.
Hát igen... vannak kedves és barátságos emberek, de vannak (egyre több ilyenbe akadok mostanság) sajnos mogorva, irigy, erőszakos és indulatos emberek :/

Nincsenek megjegyzések:

Tovább is van...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...