Vackor bemutatkozik a gyerekeknek

Vackor bemutatkozik a gyerekeknek      

        Hej, óvoda,
        óvoda,
        az volt ám csak
        a csoda!
        Mint valami kacsalábon
        forgó, ékes palota.
        Kinyílott az ajtaja,
        fénylett szárnyas ablaka,
        ragyogott sok
        fényes terme,
        zsongott a sok
        gyerek benne:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        s ahogy állt köztük a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackó,
        az az apró,
        azt se tudta:    
 
        kicsoda,
        azt se tudta:
        micsoda,
        ki az apja,
        ki fia!
     
        Meleg volt a bunda rajta,
        foghatta mancsát az apja,
        szégyen ide,
        szégyen oda,
        elsírta magát az apró,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        híres,
        neves,
        nevezetes,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        Ajjaj,
        jajjaj,
        hajjajjaj!
        Most lett még csak
        csuda zaj!
        De még milyen messze hangzó!
        Ahogy a terembe lépett
        az a híres,
        nevezetes,
        síró,
        rívó,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        Vackor apja
        így szólt akkor:
        – Héj, gyerekek,
        figyeljetek!
        Ez a síró kölyökmackó
        az én kicsi kölykem,
        azaz:
        az én pici fiam,
        Vackor!
        Ne nevessetek hát rajta,
        azért bömböl a mihaszna,
        mert még nem járt óvodában.
        Örökösen
        erdőn kószált,
        barlangunktól
        messze bóklált,
        most lett ember igazában!
        Aszondom hát:
        kutya brumma,
        igaz mackószívet takar
        ez a boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        bundásságos barna bunda!
    
        Elhallgat a sok gyerek,
        már csak Vackor pityereg,
        szipog,
        szepeg,
        s csöpp mancsával
        maszatolja el a képén
        a keserves könnyeket.
        Aztán sóhajt:
        – Hóha, hó!
        Fára mászni
        vóna jó!
     
        Szól az óvó néni akkor:
        – Gyere bátran,
        kicsi Vackor!
        Nyújtsd ide a csöpp kezed.
        Mondd meg, kedves,
        honnan jöttél,
        hány éves vagy,
        hol születtél,
        mondd meg szépen,
        merre jártál,
        hol kószáltál,
        hol bóklásztál,
        ne félj itt, te piszén pisze,
        gyere bátran közelebb!
     
        Közelebb lép akkor,
        s csak ennyit mond Vackor:
     
        – Brumma, brumma,
        hóha, hó!
        Fára mászni
        vóna jó!
        Az én körmeim nagyok,
        öt és fél éves vagyok,
        sűrű, sötét rengetegben
        egy szép napon megszülettem,
        örökké csak erdőn jártam,
        ott kószáltam,
        ott bóklásztam,
        magasságos fákra másztam,
        barlangokban bújócskáztam,
        szagos fűbe heveredtem,
        mikor pedig
        éhes voltam,
        finom érett
        vackort ettem.
        De már erdőn
        nem tekergek,
        apát,
        anyát,
        nemzetségem atyafiát
        csavargással nem ijesztek.
     
        Hadd járhassak óvodába,
        ilyen csudás palotába,
        meghálálom,
        ha nem, akkor
        ne legyen a nevem Vackor!
     
        A gyerekek
        körbefogták,
        s a kis boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackót
        nagy vihánccal átkarolták:
        Katona Anna – egy,
        Varga Bence – kettő,
        Pór Jutka – három,
        Fazekas Marci – négy,
        Fazekas Eszter – öt,
        Domokos Matyi – hat,
        Vas Pista – hét,
        Pengő Gyöngyi – nyolc,
        Fodor Dávid – kilenc,
        Kováts Vicu – tíz,
        tíz,
        tíz,
        tiszta víz,
        sok gyerek,
        sok cseprő-apró,
        és közöttük brummogatva
        ott táncolt az a csöpp boglyos,
        lompos,
        loncsos
        és bozontos,
        piszén pisze kölyökmackó.
     
        És ott maradt akkor
        óvodásnak Vackor.