Hát, igen is meg vagyok dicsérve! Olyan szépen beszélek, hogy teljesen meg vannak lepődve az óvónénik, hogy a sok gyerek selypít és érthetetlenül beszélnek.
Ebben nagy szerepe volt annak, hogy sokáig szoptatott Anyukám és a darabos ételeket is időben elkezdtem enni még a hozzátáplálásnál.
Így a siker felét, most odaadom Anyunak, hogy ilyen jól artikulálok az arcizmaimmal :)
Azért vannak ám, hiányosságok :)
Pl. a szomszéd Zolit én Olinak hívom :) és amikor Ádámékról meséltem a Mamáéknak, akkor az (m) betűt kihagyva mondom Ádáék. Mostanra, már tudom helyesen is!
Játsszunk beszédet!
Mondd ki szépen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése