Aztán Apa gondolt egyet és nekivágtunk, egy nagy bicikli útnak, Zsámbokig a játszótérre.
Anyának a bicajára van felszerelve a gyerekülés és az odafelé vezető út, inkább emelkedik, mint lejt, így Anyának a feje vörösödött ám rendesen :)
Anyu egyfolytában azt hajtogatta, hogy Mikor érünk már a oda?! Apával biztattuk Őt, hogy nincs már sok hátra...
Volt már egy kislány is a játszótéren, a szüleivel. Az Anyukája kifaggatott, hogy hívnak, mennyi idős vagyok, ovis vagyok-e már, mi a jelem..., akkor biztos a Süni csoportba járok...
Odajöttek Apáék és felvilágosították a nénit, hogy igaz, hogy már kis csoportos vagyok, de nem Süni csoportos, ahogy azt hitte, hanem Hóvirág csoportos, mert nem ide valósiak vagyunk.
A néni egy kissé a kiabálós fajtából volt való, mert a kislánynak, mindig ingerülten mondta és kiabálta, hogy "Kapaszkodj, mert le fogsz esni!!!, Nem érted!!!"
A kötél mászóka már nem jelentett nekem kihívást, a hintában sem ültem sokáig, inkább a kis kerítésen, a kis kapu érdekelt a legjobban, hogy nyílik, s záródik a retesz rajta :)
Visszafelé az úton sokat bohóckodtunk (hamarabb letekerte Anyu ezt a 6-7 km-t) és a lejtőn volt időnk nagyokat sikongatni, ordibálni és elijeszteni a dróton üldögélő madárkákat :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése